Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Erdélyi Géza: Gömör klasszicista építészete

hullámzóvá. A belső kellékek — oltárok, szószékek, keresztelőmedencék stb. — többnyire korábbiak. A klasszicista egyházi építészet első periódusában néhány nagy méretű, művészi értékű templom is épült: Rozsnyón 1784-ben, Rőcén 1785-ben, Jolsván 1775-ben evangélikus; Žávadkán (Agostonlakon) 1784-ben római katolikus, Rimaszombatban pedig 1784-ben református templom. (A rozsnyói és rimaszombati templom 1200 ülőhelyes.) A felsorolt templomok méreteit, nagyságát részben a nagy létszámú gyülekezetek vallásos életének természetes szükséglete, részben pedig a Türelmi Rendelet szelleme magyarázza. Az építőmesterek néhány esetben név szerint is ismertek. A rozsnyói evangélikus templomot a korszak legjelentősebb helyi építésze, Mayer József, a rőceit Rozmus Anton és Kirner János késmárki mesterek építették, míg a darnyai református templom Fischer János jeles rimaszombati építész alkotása. A második fejlődési szakasznak két fő jellegzetességét és néhány érdekességét kell feltétlenül megemlítenünk. Ezek a templomok a Türelmi Rendelet értelmében torony nélküliek, és zárt térben vagy a településen kívül épültek. Ezek természetesen a templommal addig nem rendelkező protestáns egyházak, a reformátusok és az evangélikusok tulajdonai. Templomaik mellé, mihelyt lehetővé vált, fa haranglábakat állítottak, illetve kőtornyokat emeltek. Közülük számos fennmaradt, s e tornyok megyénk klasszicista építészetének egyik jellegzetes csoportját képezik. Némelyik joggal számítható a népi építészet remekének. Ilyen például a hubói faharangláb, amely egyetlen vasszög felhasználása nélkül épült. Figyelmet érdemel még a dúsai evangélikus deszkatemplom, valamint annak késő reneszánsz orgonája és oltára. Érdekességnek számít, hogy a második fejlődési szakasz vége felé épült evangélikus és római katolikus templomok alaprajza és felépítménye megegyezik a Sturm-féle német rendszerű evangélikus templomokéval (Jolsva, Süvéte: evangélikus; Sumjác: görög katolikus). Külön figyelmet érdemelnek az időszak falusi református templomai.

1

2 Téglalap alaprajzú, egyterű templomok, s legtöbbjük eredetileg festett, fakazettás mennyezettel volt fedve. Ez megújított formában több helyen máig fennmaradt (Szalóc, Borzova, Vígtelke, Rimaszécs, Mártonfalva, Tornaija, Jánosi, Felsővály stb.). Külön érdekességnek számít, hogy a boltozatos térlefedések nem a tehetősebb római katolikus vagy evangélikus gyülekezetek templomaiban, hanem a református templomokban a legváltozatosabbak. Cseh boltozat Harmacon, Gömörhorkán, teknőboltozat Barkán, tükörboltozat Naprágyon, dongaboltozat Bátkán található. A fakazettás mennyezetek, a faragott-festett szószékek, oltárok, karzatok a reneszánsz művészet szellemét idézik, természetesen a népművészet formanyelvén. Szembetűnő, hogy a második periódusban, főleg annak vége felé viszonylag kevés templom épült. Ennek oka a romló gazdasági helyzet és az a puszta tény, hogy a legtöbb gyülekezet már az első periódus idején felépítette templomát. A férőhelyek növelése ugyanakkor egyszerű és emeletes karzatok beépítésével történt. Érdekességei