Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből

Űj módszer lép a varioláció helyébe 1796-ban Edward Jenner a tehénhimlő beoltásával foglalkozott, majd 1798-ban megírta híres művét kísérleteiről. Ezzel új korszak nyílt a himlőoltások terén. Az új eljárás biztonságos volt, nem állt fenn újabb járványok veszélye, és ami szintén fontos volt, az eljárást ideológiailag sem támadták. Ennek érdekes lélektani oka volt: a tehénhimlőoltást úgy értékelték, hogy állati eredetű gyógyszert adnak be az oltandó személynek, nem pedig fertőző emberi anyagot. 1799-ben Magyarország szomszédságában, Bécsben már de Carro és Ferro orvosok oltottak az új módszer szerint. A mai Csehszlovákia területén Carl Alois brnói (brünni) orvosé az elsőbbség (1800). Az akkori magyarországi területre nézve nem egyezők az adatok. A szakirodalomban gyakran Bene Ferenc későbbi pesti egyetemi tanárt nevezik a „vakcináció atyjának". A mai Szlovákia területén, úgy látszik, Schönbauer József Antal volt az első, aki Jenner módszere szerint oltott, mégpedig jobbágygyerekeket Balassa gróf éberhardi birtokán, 1801. június 9-én. Huszty pozsonyi akciója, úgy látszik, megelőzte Bene oltásait, amelyeket 1801. augusztus 27-én végzett, mert Huszty már július 18-án oltott Pozsonyban Jenner eljárása szerint. De mindenképpen Husztyé az elsőbbség, ami a tömeges oltásokat illeti: 63 gyermeket oltott be 1801. augusztus 5-én. A szérumot Fábry líceumi tanárnak Beke győri orvos által beoltott gyermekeitől vette. Ezután már országszerte megindultak az oltások, a mai Szlovákia területén Komáromban Seth József és Nagy Sámuel, Rozsnyón Marikovszky György, Pozsonyban Kolbány Pál, Lőcsén Schrattner Dániel (aki Husztytól kapta a vakcinát) oltott Jenner módszere szerint.

2

6 Az új eljárás már nem talált ellenfelekre, és a 19. század folyamán végleg elfoglalta helyét az orvostudományban és az európai államokban, amelyek — a kezdeti próbálkozások után — végül is kötelezővé tették. Ez az út sem volt egészen sima, mert a továbbiakban még az emberek, a szülők, de különösen az elmaradt falvak lakosságának ellenkezésével kellett megküzdeni. Jegyzetek 1 Linzbauer, F. F.: Codex sanitarius-medicinalis Hungáriáé, Pestini 1852—61. II. kötet, 1., 1447. 2 Protocolla Determinationum Comitatus Posoniensis 1755. 598. 3 Erről bővebben: Duka Zólyomi N.

: PharmaziegeschicMliches in Zeiten van Epidemien, in: Neue Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, Festschrift etz. Zürich 1979. 4 Duka Zólyomi N.: Pozsonyi himlő járvány ok és himlőhalálozások a 18. század végén (1786—1800). Történeti statisztikai tanulmányok 3. Budapest 1977. 5 Ramazzini, B.: Opera omnia medico et Physiologica, Genevae 1717. e Huszty, Z. T.: Diskurs über die medizinische Polizei, Leipzig

—Pressburg, 1786. I. 270. 53