Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből
Pylarini munkájáról, mert önmaga is a folyóirat munkatársai közé tartozott. Egy másik vonalon is bekerült a himlőoltás az európai köztudatba. Konstantinápolyban a török portához kinevezett angol követ felesége figyelte meg a népi gyógyítók módszerét és annak pozitív eredményeit. Amikor Lady Worthley-Montagu hazájába visszatért, merész kísérletre szánta el magát házi orvosa, Maitland segítségével, hogy gyermekeit a himlő pusztításától megmentse: a Törökországban látott módszerrel, a fertőző anyagnak átvitelével beoltatta gyermekeit. Mivel az esemény magasrangú család körében zajlott le, csakhamar széles köröknek jutott tudtára. A kísérletet Maitland 1721 január havában hajtotta végre. A nagy hírverés, az előkelő környezet következménye volt talán, hogy ugyanakkor egy másik kísérletre is sor került Európában — ha nem számítjuk a nem bizonyítható híradást, hogy Párizsban Eller, német orvosnövendék is végzett oltásokat —, mégpedig Magyarországon, Eperjes városában. Raymann János Ádám, eperjesi városi orvos saját gyermekén próbálta ki az új módszert, amelyről részben talán a Sárosban is kóborló görögök és örmények gyakorlatából, de valószínűleg inkább Pylarini említett beszámolójából szerzett tudomást. 1 2 Raymann kísérlete valószínűleg 1721 nyarán zajlott le, egy nagy himlőjárvány idején, tehát csak néhány hónappal az angol lady kísérlete után. A szakirodalom mégis sokáig nem vett tudomást Raymann kísérletéről. Raymann-nak nem volt olyan fényes családi háttere, mint az angol főrend feleségének, csak egy vidéki város szerény orvosa volt, bár szakirodalmilag serény és jelentős munkásságot fejtett ki. Még a hazai orvosok sem vettek tudomást róla. Neuhold János Jakab komáromi orvos 1736-ban kiadott, már említett könyvében a himlővel és gyógyításával részletesen foglalkozik, de meg sem említi Raymann kísérletét, miként Fischer Dániel sem 1742-ben, a himlő népi gyógyításáról kiadott írásában. Pedig Fischer lakóhelye, Késmárk földrajzilag is közel esett a kísérlet színhelyéhez. így a külföldi szakirodalomban is úgy szerepelt az angol lady, mint az elsőbbség birtokosa, vetélytárs nélkül. Raymann kísérletének elismerésére csak a 20. század elején került sor. Talán egy jóhiszemű túlzás is közrejátszott abban, hogy Raymann sokáig nem számított úttörőnek. Lissoviny Sámuel Dániel 1772-ben Bécsben jelentette meg orvosdoktori értekezését Epitome Históriáé variolarum címmel a himlő történetéről, és benne a következőket írta: „a nyugati országok közül elsőként Magyarország látta meg a himlő virágzását, midőn Raymann eperjesi városi tisztiorvos 1717-ben kipróbálta az új módszer veszélyét saját gyermekén. De a kísérlet eltűnt, akár egy meteor". Ez a tartalmában nem túl igényes írás még nem keltett volna közérdeklődést. Csak akkor, amikor az európai hírű orvostörténész, a már említett Weszprémi István debreceni orvos, a magyarországi és erdélyi orvosokról írt könyvében ezt az állítást átvette, és azt írta, hogy Raymann már 1717-ben oltott. Még azt is hozzátette, hogy „az angolok ne kérkedjenek elsőbbségükkel". Ezt az adatot, éppen mert tévedésen alapult, a külföld nem 42
