Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

A mai rozsnyói járásban fekvő helységek: Alsó Sajó, Bedzéte, Berdárka, Berlér, Bisztra, Csetnek, Csúcsom, Dobsina, Feketepatak, Felső Sajó, Gacsalk, Gecél, Gice, Gócs, Hankova, Horka, Hosszúrét, Hosszúrét, Jósva, Jósva, Jólész, Kisnyó, Kisrőce, Kis Szlavoska, Kisvészverés, Koprak, Kőrös, Kövi, Lebenyikov, Lekenye, Lice, Markuska, Melléte, Migléc, Mikocsín, Mnyíszen, Murán Lehota, Murányalja, Nadabulya, Nagy Szlávos, Nagy Vészverés, Nandrás, Nasztraj, Ohtina, Oháhpataka, Paskaháza, Pellac, Pelsüc, Pelsüc Ardó, Petermány, Rákos, Redova, Restér, Rokfalva, Rosnóbánya, Rososnya, Rudna, Rőce, Rusova, Sebespatak, Sivéte, Szalóc, Tapolca, Tiba, Turcsek, Umralehota, Várallya, Vidtelke, Vizesrét, Zdichova. A falvak földesúri adója, beszolgáltatási kötelezettsége és robotja hasonló volt Rimaszombatéhoz. A falusi bírák vagy esküdtek megalkudtak az oszmán földesúrral az adóösszeg magasságában és a beszolgáltatások mennyiségében. Az első tétel a házadó, illetve a porta után fizetett adó volt, amelyet készpénzben fizettek. Ez a 16. században 1 forintot tett ki, később kettőt, majd a 17. század második felében 3 forintra emelkedett. Ez volt az ún. summa vagy summapénz (keszim). A mezőgazdasági terményekből a földesúr tizedet szedett. A főbb termények a következők voltak: búza, árpa, kevert gabona, zab, vaj, méz, túró, széna, tűzifa, épületfa stb. Ehhez járultak a különféle díjak és illetékek, mint a legelő- és erdőhasználati díj, meny asszony adó, csőszdíj és a különféle büntetéspénzek. A legnagyobb terhet azonban a szekerezés jelentette. A falvak kötelesek voltak — természetesen fogattal és kísérő személyzettel — szekereket bocsátani az oszmán hatóságok és földesurak rendelkezésére. Legfontosabb volt a fentebb említett „szolnoki szekerezés", majd Érsekújvár elfoglalása után az „újvári szekerezés". Az ottani helyőrség ellátására is nagyrészt gömöri szekeresek szállították a kincstári gabonát. Ezenkívül Budára és Szegedre is kötelesek voltak szekereket küldeni. A szekereket maguk a falvak adták, vagy váltságdíjat fizettek (szekérpénzt), vagy pedig maguk fogadtak szekereseket. Ez azonban elég költséges volt. „Miolta Ujvart megh vették — panaszolták a runyai esküdtek — minden esztendőkön Újvárhoz szekereket kérnek, csak az elmúlt esztendöbenis csak egy szekeresnek adtunk újvárhoz száz tizenkét forintot tizenhárom polturát. Azonkívül a L énart falusiakkal ugyan újvárhoz fogadtunk egy szekerest huszonnyolc forinton, Summánkon felül. Oly rendkívül való szolgalattal, zaklatasokkal és szekerezéssel s fizetéssel terhelnek bennünket, hogy harmincz forinton hol fogatunk minden esztendőben egy szekerest, az mellyet Szegedre visznek alá, ha magunk szekerébe be nem fogunk." „Szekérbér fizetéssel zaklatnak bennünket Újvárhoz — hangzott a lénártfalviak panasza — hogycsak az elmúlt esztendőben másfél száz forint fizetést adtunk egy szekeresnek, ezen kívül négy gyalogh embernek hat holnapra nyolcz forintot számozván egy-egy hora." Mint fentebb említettük, az általános gazdasági romlás és a pénz 24