Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

követelésének jogosságát, és a rimaszombatiakat 20 000 akcsa váltságdíj fizetésére kötelezte. Külön jövedelmet jelentettek a külföldi áruk. A pasák ugyanis megbízták a rimaszombatiakat, hogy vásároljanak bizonyos külföldi árukat, amelyeket többnyire a királyi területeken lehetett beszerezni. A legkeresettebbek a különféle textiláruk voltak, mint pl. a piros posztó (fajlondis csuha), muszlin, tafota, azonkívül a papír, festékek, órák, borotvák, kések, tükrök, szegek, deszkák stb. A rimaszombatiak saját pénzükön vásárolták ezeket az árukat, és beszerzési áron számolták el a pasának. Egy idő után azonban a pasák féláron kezdték átvenni a külföldi árut. A rimaszombatiak panasszal fordultak a Portához, amely a „szegény rájáknak ilyetén elnyomását" megtiltotta, és elrendelte, hogy az árukért „teljes vételárat" fizessenek a pasák. 3 Egyéb illetékek Az állami és földesúri adón és szolgáltatásokon kívül az egri oszmán hivatalnoki kar is különféle illetékeket szedett a rájáktól a szokásjog alapján, ez képezte szolgálati jövedelmüket. A kádik legfőbb jövedelme az évi átalányösszegben kialkudott örökösödési illeték („halotti díj") volt, amelyet újévkor fizettek nekik. Ez 1668-ig évi 12 forint, később 14 forint volt. Ezenkívül 2 icce vaj, vagy egy icce vaj és egy icce méz. Ha ezt ajándékképpen kiegészítették egy késsel, a kádi nagyon meg volt elégedve, és díszes írású, kegyes hangú elismervényt állított ki. Évtizedeken keresztül egyszer sem táma'dt nézeteltérés a lakosság és a kádi között, ellenkezőleg: a kádi (csekély illeték ellenében) tanáccsal szolgált vitás ügyekben, ajánlásokat adott és támogatta a lakosságot a felettes hatóságoknál, sőt leveleket is írt a nevében. Gyilkosságok esetén a kádi vérdíjat szedett, egyéb bűncselekmények után pedig büntetéspénzt. Vérdíjat a város csupán egyszer fizetett, mégpedig egy bizonyos Csiszár Miklós meggyilkolása miatt. (Ki és miért gyilkolta meg, arról az okiratban nincs említés.) Egyéb bűntények és súlyosabb törvénysértések nem fordultak elő. A kádi igazságosságára több bizonyíték is van az iratokban. Jó példa erre Szálih aga esete, aki 250 fekete gurust vett át a várostól Kászim pasa részére, de a pénzt nem adta át a pasának, aki, nem tudván Szálih aga sikkasztásáról, szintén behajtotta ezt az összeget a városon. A városbírák panasszal fordultak a kádihoz, aki kötelezte Szálih agát a pénz visszafizetésére. A kethüdák (titkárok) jövedelme a „tizedpénz", a pénztárosoké (komornyik) a „huszadpénz" volt, amelyet eleinte csak a keszim után szedtek. 1615 után azonban minden készpénzfizetés után követelni kezdték ezt az illetéket. A rimaszombatiak ezt túlkapásnak minősítették, és a Magas Portán panaszt emeltek. A Porta, majd a kádi a tizedés huszadpénzek szedését megtiltotta. Tizedpénzt szedett az imrahor (istállómester) a szénaváltságdíj után, ami 40—50 tallért tett ki. 19