Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

és Komját Aladár írásait. Az írások többsége újraközlés, s inkább illusztratív szerepük van, mint irodalomszervező. Az irodalmi anyag egy részét a moszkvai Sarló és Kalapácsból vették át, az utolsó két évfolyamban azonlban található írás a párizsi emigráció tagjaitól, Bajomi Lázár Endrétől (Dávid Ferenc álnéven), Komját Aladártól és Madarász Emiltől, spanyolországi riportok Ilja Ehrenburgtól s regényrészletek Ludwig Renntől. A lapszerkesztés élénkebb, frissebb törekvésein a népfrontpolitika szelleme érződik, a kibontakozás fórumává azonban az újság már nem tudott válni. Ez a feladat és szervező munka a testvérlapra, majd az utódra, a Magyar Napra várt. Közbeeső állomás volt azonban Az Űt, mely arra vállalkozott, hogy az irodalmat a forradalom szolgálatába állítsa. Az irodalom fő formájának Fábry Zoltán és Balogh Edgár ekkor a valóságirodalmat tartotta. Megítélésük szerint: „A proletárok kultúrájának legdöntőbb bizonyítéka a munkáslevelezés az egész világon." Ezért a „valóságirodalom" egyik fő formájának a munkáslevelet tartják, amelyben „az elnyomott mondja el a valóságot úgy, ahogy ez a valóság rá, családjára, társaira hat, nyomást gyakorol. .. ezekben a valóságlevelekben egy egész osztály sorsa, valóságos élete, s a mai valóság ellen támadó érzülete, egy történelmi szerepet viselő társadalmi réteg szellemisége bontakozik ki" — írja Balogh Edgár a Harco's proletárok kultúrája című cikkben. S ennek alapja az osztályegység! „Ez az egység, az öntudatos vörös proletárfront a forrása a harcos proletárkultúrának. Ezt az egységet kell kifejezésre juttatni szóban, írásban, énekben, zenében, játékban, képben, szavalásban, és ekkor szert teszünk a harcos proletárkultúrára" — írja Az Útban megjelent írásában. Mindezt — az irodalom funkciója szempontjából leszűkítő, egyoldalú szemléletet — abban a meggyőződésben teszik, hogy a proletárharcból „új társadalmi rend, harcos proletárkultúránkból új magyar kultúra ígérkezik". 175