Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

július 15-én ujraindult Munkás megváltozott leül- és belpolitikai körülmények között jelenik meg. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a csehszlovák hatóságok óvatos magatartása ellenére nem csökken a fasizmus étvágya, hiszen a fasizmus nemcsak a Szovjetunió elleni háborúra készült, hanem egész Európa leigázására is. Ezért az agresszív törekvésekkel szemben Franciaország és Csehszlovákia egyaránt védekezésre kényszerült. Ennek eredménye volt a szovjet— francia és a már említett szovjet—csehszlovák kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése. A CSKP sikere az 1935-ös parlamenti választásokon igazolta, hogy a korlátozó intézkedések nem törték meg a párt erejét, a VII. kongresszus határozatai pedig tovább növelték népszerűségét. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa határozatának szellemében a fő figyelmet a fasizmus elleni egységfront megteremtésére fordították. Nagy figyelmet szenteltek azonban a párt nemzetiségi politikájának is. Továbbra is abból az elvből indultak ki, hogy a nemzetiségi elnyomást csak a győztes proletárforradalom szüntetheti meg. A CSKP — írja V. Plevza — ugyanakkor úgy látta, „már ma biztosítható. lenne, hogy demokratikus nemzetiségi politikával, a nemzeti egyenjogúságnak minden téren való megvalósításával létrejöjjenek a Csehszlovákiában élő valamennyi nemzetiség normális együttélésének minimális előfeltételei, és ezzel megszűnjék az a felettébb veszélyes lehetőség, hogy kiterjedt határ menti területek válnak a külföldi fasizmus és irredentizmus ügynökeinek áldozataivá." Az újrainduló Munkás ezeket az elveket népszerűsítette. A színvonalban tapasztalható erős visszaesés után 1936-tól némileg aktivizálódik a lap. Az értelmiségiek felé való közeledés eredményeként hasábjain szóhoz jutnak a Sarló-mozgalom egykori képviselői is. Kapcsolatot teremt az újság a Szovjetunióba emigrált személyekkel is (Roth. Imre, Madzsar József stb.). A Szovjetunió eredményeinek népszerűsítése is a lap súlyponti kérdései közé tartozik. Lényegében javul a színvonala, olvasmányosabb lesz a lap, mint korábban. Nem tud azonban versenyre kelni a népfrontpolitika szellemében létrejött, sokrétűen és sokszempontúan szerkesztett testvérlappal, a Magyar Nappal. Az 1936. március 3-tól megjelenő napilap nemcsak A Űt örökébe lépett, felvállalva annak kultúrpolitikai célkitűzéseit, hanem lényegében a Munkás szerepkörét is betöltötte. Az új napilap kiadásával a pártvezetőség lényegében a népfrontpolitika iránt érdeklődő olvasók igényeit elégítette ki. Feltehetően az új lap számára elérhető nagyobb népszerűség érdekében döntött egy új sajtóorgánum mellett, ahelyett, hogy a régit kísérelte volna meg korszerűsíteni. Az új lap kiadásával a politikai irányváltás sem okozott problémát, s a politikai-taktikai harc előítéletei sem terhelték a Magyar Napot. A párt által kitűzött célokat, melyeket a VII. kongresszus jelszava így fogalmazott meg: „Egységfrontot és népi frontot mindenáron!" — az új lap hiánytalanul teljesíthette. Hasonló szerepet töltött be a Magyar Nap a csehszlovákiai magyarok — kommunisták és pártonkívüliek életében —, mint a Slovenské zvesti szlovák vonatkozásban. A CSKP irányvonala a harmincas évek második felében nemcsak azt jelentette — ahogy Zdenka Ho loti ková írja Steiner Gábor életé169