Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején
250 fekete gurust tett ki, ebből arra következtethetünk, hogy Rimaszombatban 250 család élt. A házak száma a török okiratok szerint 100 volt. 1661-től kezdve a dzsizjét 80 házra szállították le, mert 20 ház lakói ellenséges támadás következtében elmenekültek. 1661-től az oszmánok újabb háborúra készülődtek a császár ellen, és a hadsereg ellátására minél több gabonát kellett biztosítaniuk. Ezért az állami adószedők (eminek) búzát kértek pénz helyett. Egyegy házra négy kilát (kb. 50 kg) 5 3 számítottak, a városra összesen 320 kilát. Ezért ezt az adót a magyar feljegyzésekben „a (török) császár búzájának" is nevezték. Ha a lakosoknak nem volt elég búzájuk, a hatvani eminek folyó áron készséggel eladták nekik a szükséges mennyiséget. A dzsizje beszedésekor az eminek elnézőek voltak. A városbírák gyakran késtek a részletekkel, olykor fél évet, egész évet, sőt két évet is. Ilyen esetekben az eminek hajlandók voltak az elismervényen korábbi dátumot feltüntetni (antedatálni), hogy később ne legyen kellemetlenségük a késedelem miatt. A rimaszombati kereskedők gyakran jártak a gyöngyösi, szolnoki és szegedi vásárokra, Vácon és Budán át pedig a nyugati országrészek kereskedőivel is kapcsolatot tartottak fenn. Az oszmán hivatalok támogatták a kereskedelmet, mert minden adásvétel jövedelemforrást jelentett az államnak. A külföldről (a királyi területekről és Nyugatról) behozott áruk után harmincadot fizettek, a vásárokra vitt áru után pedig vásárvámot. A kereskedők gyakran emeltek panaszt a vámszedők ellen, akik a törvényben előírtnál magasabb vámot szedtek. A helytartók figyelmeztették a -határvidék várparancsnokait, hogy ne tűrjék a túlkapásokat, mert a hatalmas padisah törvénye csak 12 akcsa vámot ír elő egy kocsi után, tekintet nélkül az áru értékére és mennyiségére. Rimaszombat állami robotot nem volt köteles végezni. Ennek ellenére az egri pasák 1631-től kötelezték a várost állami munka címén az ún. szolnoki szekerezésre, vagyis a kincstári gabonának a szolnoki gabonaraktárakból az egri várba való szállítására. Ezt a szolgálatot azonban megválthatták. 1632-ben hatvan fekete gurust, későb 150 forintot, 1662-től pedig 20 ezer akcsát fizettek robotváltság címén. Végül is panaszt emeltek az egri kádinál, aki ezt az összeget leszállította évi 6666 akcsára (100 forintra). Hadjárat esetén ingyen kellett rendelkezésre bocsátani szekereket, amelyek gabonát szállítottak a hadsereg után. 5 4 Ilyen esetekben azonban az oszmán hatóságok elengedték a szolnoki fuvarozást. Az egri vár és az épületek reparálására és fenntartására az oszmán hatóságoknak nagy mennyiségű égetett mészre volt szükségük. A mészégetés szolgálatával néhány falut terheltek meg. Az 1630-as évek végén Rimaszombatot is kötelezték erre az állami robotra, illetve robotváltságra, s e címen 300 forintot követeltek a várostól. A város ezt igazságtalannak találta, s többször is panaszt emelt a budai pasánál, de eredménytelenül. Végül is 1669-ben a Magas Portához fordultak, és kérték a váltság megszüntetését. A Porta törvényellenesnek minősítette a „magas" robotváltságot és eltörölte. Ennek ellenére 16
