Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
utca fiatalabb lányainak, legényeinek megvolt az állandó szinálázó helyük, mégpedig szélesebb utcákban, tereken, piactéren. Naponta este hat körül kezdték a játékot, rendszerint a lányok, majd rövid idő után a fiúk is bekapcsolódtak. Kört alkottak egymást kézenfogva, kezüket mozgás közben himbálva, mindig jobb felé haladtak, a dallamokat tetszés szerinti sorrendben énekelték, és táncolták. A kör közepén egy lány és egy legény állt (ha nagy volt a kör, többen is álltak benne), a dallam bizonyos részénél párt választottak a körben táncolókból, majd a dallam további részére együtt táncoltak a kör közepén. A körben táncolók ezalatt nem táncoltak, hanem helyben állva tapsoltak. Űj dallam kezdésénél csatlakoztak a körhöz azok is, akik már választottak párt. így folytatódott a játék s eltartott este tíz-tizenegyig is. A szinalázás motívumanyagát két csoportra oszthatjuk: 1. A körben kézen fogva járt, a kör állandó jobbra forgását eredményező lépések (1—4. motívum). Ezek közül három a leánykörtáncok legegyszerűbb, legtermészetesebb mozdulatfajtája, az egyszerű nyitó, záró lépés (1. motívum); a palóc karikázok 3 7 lassú részének legjellemzőbb alapmotívuma, az egyszerű sétáló lépés (2—3. motívum); valamivel fejlettebb, plasztikailag gazdagabb az elölhátul keresztező lépés, amely szintén gyakori a körtáncokban (Sáros, Karička 3 8). 2. A második csoportban a középen táncoló párok motívumai, mégpedig a kétlépéses csárdás (6—7. motívum) és a párosforgó (5. motívum) fordulnak elő. Ezek a csárdás legjellegzetesebb és legegyszerűbb motívumai. A tánc énekkíséretét több dallamciklus összefűzése alkotja. Tempójuk egyenletes "j; = 120, kétnegyedes ütem. Többségük tipikus gyermekjáték-dallam, ilyen például a névadó Szŕnala vagy a Kiskacsa fürdik, 3 9 de találhatók közöttük 6, valamint 8 szótagos dudanóták is (Leesett a lencse; Van énnékem jó emberem), amelyek egymás variánsai. A szinalázás formakincse, menete nagyon egyszerű. A körben való táncoláson kívül másféle térforma nem fordul elő. Ez az egyszerűség jellemző mozgásmódjára is. Szerkezete félkötött. A szinalázás néven ismert tardoskeddi vegyes körjáték lényegében a leánykörtánc szerepét töltötte be a táncéletben. Játékos jellege feltétlenül régiességre mutat. Ez a régies vonás már nem jellemző az északnyugati palóc vidék egészére; dallamát többnyire gyermekjátékként találjuk meg ott, de például az Alsó-Garam mentén is előfordult mint gyermekjáték a két világháború között (például Garamkövesden emlékeznek rá, hogy akkor még játszották 4 0). A tavaszi játékokkal és táncokkal szemben a tardoskeddi szinalázás különleges sajátossága az, hogy legények, lányok vegyesen, együtt játsszák, holott a hasonló táncok általában csak a lányok táncai, játékai voltak. Megfigyelhető azonban az első világháború óta, hogy a leánykörtáncba egyre gyakrabban beálltak a legények is, 4 1 s a körtánc lassan elvesztette egyszerű jellegét. A párválasztó játéknál ez a változás fokozott mértékben indokolt, s valószínűleg már régebben végbement, mint általában a tiszta táncoknál. 132
