Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

építettek, és természetes akadályokkal hiúsították meg az ellenség támadásait. Kb. 100 évig élt a falu ezen a megközelíthetetlen helyen. A dűlőt még ma is faluhelynek nevezik. A háborús évek után az élet lassan helyreáll, s a faluban felújítják a piacokat, vásárokat. III. Ferdinánd császár (1637—1657) a falut mezővárossá nyilvánítja. Temploma is ekkor épül fel, kegyura pedig az esztergomi érsek.

4 A hosszú ideig tartó háborúk folyamán távoli vidékekről érkező katonaság telepedik meg, a lakosság keveredik. 1704-ben, amikor II. Rákóczi Ferenc elfoglalta Érsekújvárt, az erődítmény védelmére nagy katonai tábort helyezett Tardoskeddre. A kurucok Bercsényivel az élen a császári sereget Tardoskedd mellett megsemmisítették. A csata helyén kőből emlékművet állítottak, melyet nemrég az új temető bejáratánál helyeztek el. A kurucok kisebb megszakításokkal 1710-ig tartották hatalmukban a falut. A következő években a falu lakosságát járványos betegségek tizedelték. Később elkezdődött a betelepülés, amelyről a lakosság nemzetiségi összetételénél már szó volt. A XVIII. század közepén a falunak kb. 2000 lakosa volt. Mária Terézia a bécs-budai útvonalon fekvő minden falu és mezőváros vásárjogát felújította. Ettől az időtől a falu jelentős marhavásárhely lett. Az 1752-ben kelt Conscriptio (vagyoni összeírás) szerint a faluban elsősorban colonusok voltak. Ezek rendszerint fundussal (házhellyel) és házzal rendelkező jobbágyok voltak. Kisebb volt a „subinquillini" családok száma, ezek sem házzal, sem fundussal nem rendelkeztek.

5 1808—1809-ben a faluban nagy tífuszjárvány ütött ki, I. Ferenc 1809-ben kórházat építtetett Tardoskedden, melyet később szegényházzá nyilvánítottak. 1824—25-ben pestisjárvány pusztított. A XIX. században Tardoskedd lakossága 4 fő rétegre tagozódott: (telkes) jobbágyokra; iparosokra és kereskedőkre; zsellérekre és napszámosokra; valamint a majorok népére. A XIX. század első felében a falu lakosságának a műveltsége nagyon alacsony szinten volt. Az iskolát 1847-ben alapították. Addig írni-olvasni az egész faluban úgyszólván senki nem tudott. Lakáskultúrájuk ugyancsak alacsony szinten volt. Házaikat tömött falból építették. Az első világháború előtt Tardoskedd a mezőgazdasági termelés bástyája, ennek ellenére sok szegény lakosa, a nagybirtokok nehéz és rosszul fizetett munkaviszonyai miatt, elvándorolt a faluból. A falu lakossága az 1824—25-ös nagy járvány után intenzíven növekszik a század végéig. 1825-ben 2052 lakosa volt a falunak, 1900ban már 5082. A táncélet fejlődése, változásai a századfordulótól napjainkig Tardoskedden a XIX. század második felében, de még a XX. század elején is a társadalmi és kulturális fejlődés alacsonyabb fokán kötelező erejű szokások szabták meg az egyén magatartását. Ahogy 120