Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Püspöki Nagy Péter: Quintus Atilius és családja sírfelirata Boldogfalván a II. század közepéről
a/ A Lucia és Laelia előnév, itt pedig csak nomen vagy cognomen szerepelhet aszerint, hogy az Atiliát előnévnek vagy névnek tekintjük. b/ a Quintus szerepeltetése a névben az apára vagy a felszabadító úrra, esetünkben, amit a Liberta (felszabadított) is megerősít, az utóbbira vall. Ezért a kérdéses nevet ATILIA Quinti Liberta, A tilia Quintus felszabadítottjaként értelmezhetjük. A név kétségtelenül hiányos, akár előnévnek, akár névnek tekintjük az Atiliát. Mindenesetre elegendő meghatározást nyújt, és nem szokatlan a nőnek, különösen a volt rabszolgának egyetlen névvel való jelölése a feliratokban. 3 0 Nyilván erről a lehetőségről feledkezett meg Titus Kolník, amikor ATILIAnak egy női nevet igyekezett találni a feliraton. Ezt az EAV rövidítéscsoportban és a következő sor elején álló további rövidítésben, az STA-ban vélte felismerni. Titus Kolník szempontjából a legegyszerűbbnek tehát az látszott, hogy a mondott két sor rövidítéseit egy szóba kapcsolja össze (EAVSTA). Mivel így sem ért el eredményt, a harmadik sorban is bevált módszert alkalmazta — a feliratkészítő általa vélt tévedését adva okul —, a szépen és világosan felvésett E betűből F-et csinált, és így megszületett a FAVSTA. Az ilyen eljárás, amely csak a tényleges betűállomány indokolatlan módosításával és a feliraton nem létező, vélt hibák feltételezésével képes az olvasatig eljutni, nem hiteles. Már a felirat betűállományának külső jegyeit vizsgálva megállapítottuk, hogy a 9. és 10. sor nem azonos kéz munkája, illetve ez a két sor nem egyidős a felirat többi részével. Az EAV betűk önálló tartalmára nemcsak ez a tény utal. Mint látni fogjuk, a 9. sor első szava egy név rövidítése, melynek semmi köze az előző sor három utolsó betűrövidítéséhez. Fentebb, ad) 12. pontban láthattuk, hogy az E betűből álló rövidítés feloldására számtalan lehetőség van. Ezért kiindulópontul az A és V betűvel jelzett két szó rövidítését kell felhasználni. A hiteles feloldásban az elolvasott szöveg alapján a kizárásos módszer alkalmazása a leghelyesebb. Az Annos Vixit .. évet élt) változat tehát kiesik, mert Q. Atilius életkorát a felirat már előbb meghatározta. Az Ave Viator (üdvöz légy, vándor) köszöntésformulát egyaránt kizárja az E rövidítés valamennyi feloldási lehetősége és a szöveget záró P (Posuerunt vagy Posuit [állították vagy állította]) kijelentés. Az Animo Vovit (lelkében fogadta) vagy Animo Voverunt~Vovebant (lélekben fogadták) sem jöhet szóba, mert akkor az E helyett ii (ők) mutatónévmásnak kellett volna állnia. Marad tehát az Animae Vivae (élő lelkének), melyhez az E-vé rövidített Ejus birtokos névmás tökéletesen illeszthető. Ejus Animae Vivae (élő lelkének, ti. Spurius fiáénak) Posuit (állította). Ez az olvasat egyaránt kifogástalanul illeszkedik a felirat szövegébe és a rómaiak hitvilágába. Végül az értelmezés a feliraton semmiféle módosítást nem igényel. A kilencedik sorban csupán egy rövidítés, az STA szerepel. Titus Kolník az előző sor EAV rövidítéséhez csatolta, s az említett módon az E betű F-é változtatásáyal létrehozta a feliraton nem szereplő FAVSTA-1. Ezért nem ismerte fel az STA rövidítésben rejlő STAtius-t, gyakran használt római nevet. Az utóbb felvésett kilencedik és tizedik sorban a sírboltba később eltemetett örökösök, STAtius, PRIVATVS és MARTIALIS nevét vésték. A három névből 30 Emil Hübner: i. m. No. 27. pag. 567. és No. 39. pag. 519—21. Az egyetlen névre példa: Tutia Q. f., Orceria M. /, Cumia L.f, Carsedia T.f. az 507. oldalon.' 22
