Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Püspöki Nagy Péter: Quintus Atilius és családja sírfelirata Boldogfalván a II. század közepéről

A Rapax feloldás ugyancsak nem vehető számba, mert ez a XXI. légió díszítő neve volt. A Retiarius sem jöhet számba, mert ez a gladiátor rabszolgák egyik fegyvernemének neve volt. Ezek egy zsinegre kötött hálót dobtak a vívótársuk fejére, majd háromnyelű villával és tőrrel támadták meg. Az egyedüli lehetséges értelem a RIPA szó származéka a RIPARIVS. Értelme szerint ez a szó a (folyó)parton letelepült, ott állomásozó, működő, partot védő személyt, csoportot, egységet jelent, esetünkben a XV. légió egyik századára vonatkozik. Ebben az esetben konkrét értelme: határőrség. A XV. légió carnuntumi állomáshelyéről kihelyezett egységei a birodalom Duna határának védelmét szolgálták Carnunturrt és Brigetio közt. Legalább röviden szólnunk kell itt a római birodalom folyó menti határainak a császárkor hanyatlásáig általánosan használt nevéről, a ripáról, esetünkben a ripa DanuvixóX (Duna-partról, Duna-határról) is. Ezt az eredeti elnevezést a birodalom hanyatlásának utolsó éveiben feltűnt Limes Romanus egyszerűen kiszorította a későbbi történeti irodalomból. František Křížek cseh történész már 1936-ban felhívta a figyelmet erre a tényre,

2

6 de a limes szó az irodalomban továbbra is megőrizte kizárólagosságát. Nem is meglepő hát, hogy a boldogfai felirat R rövidítésében eddig*senki sem sejtette meg a ripa, riparius szót. A ripa Danuvi már az Augustus császár tetteit elbeszélő, 14-ben készült ankarai feliraton is szerepel, és használatát egészen a nyugat-római császárság hanyatlásáig folyamatosan nyomon tudjuk követni. A ripa szó a birodalom dunai határtartományainak nevében is a part mente, azaz határ mente jelentéssel sorozatosan szerepel (Noricum Ripense, Pannónia Ripensis sive Savia, Valeria Ripensis stb.). A ripensis — part menti, határ menti — jelző pontos hadi értelmét Marcus Aurelius császár udvarának görög történésze, a 170—240 közt élt Herodianosz fejtette ki. Tőle tudjuk, hogy a riparienses jelző a Duna meg a Rajna partja mentén állomásozó hadakat illette meg, akik a birodalom határát védelmezték a barbárok ellen. A Herodianosz adta értelmezés helyességét több III—V. századi szerző bizonyítja, és a Notitia Dignitatum, a katonai és a polgári igazgatás e nagyszerű jegyzéke a tanú rá, hogy a riparius kifejezés még az V. század elején is általános használatnak örvendett. A Notitiából tudjuk, hogy a partvidéki (határ menti) légiók, a legiones riparienses, a birodalmi határt képező folyópart — a mi esetünkben a Duna-part — egy-egy meghatározott szakaszát őrizték.

2

7 A ripensis, riparius partőr, határőr értelemben a római birodalom hosszú századain át a legáltalánosabban elterjedt-szó volt. A harmadik sor helyes olvasata tehát PRI/MVS INTER Riparios Ex. A negyedik sor első rövidítése a LEG egyszerű, gyakori és világos. Ezen a helyen, amit az utána következő XV-ös sorszám egyértelműen bizonyít, a XV. cím illette volna meg, melyet a feliratokon eléggé következetesen feltüntettek. Q. Atilius Primus katonai rangjának értékét csak akkor látjuk helyesen, ha nem feledjük, hogy ebben az időben valamennyi légiónak egyszerre 60 centuriója volt, de közülük csak tizet illetett meg a fenti pilus prior cím. 26 František Křížek: Limes Romanus na Žitném ostrově. Bratislava X. (1936), 418. 27 Eduardus Boecking: Notitia Dignitatum... I. pag. 450—451. A provincianevekre nézve lásd uo. II. pag. 4., 10., 47., 94., 98. Különösen a Notitia Orientis Cap. XXXV. Dux Scythiae fejezetét, I. pag. 98—100. 20