Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén
A műtrágyázás hasznosságát és szükségességét a következő érvekkel támasztották alá: 1. a termelő mindig olyan mennyiségben szerezheti be a műtrágyát, amennyivel biztosíthatja a maximális terméseredményt. A rendelkezésre álló istállótrágya egyre kevesebb, és előállítása is egyre költségesebb. 2. A műtrágyákkal mindig ki lehet elégíteni a termesztett növény speciális igényeit, vagyis abból a tápanyagból juttathatnak neki a legtöbbet, amelyiket leginkább megköveteli, mint például a gabonafélék a foszfort. 3. A legtöbb műtrágya hatóanyagai könnyen oldódnak, ezért a műtrágya gyorsan, szinte szemmel láthatóan hat. 4. A műtrágyák nagyobb és speciálisabb tápértékeket képviselnek, mint az istállótrágya, könnyen szállíthatók, s így ott is alkalmazhatják őket, ahol előbb nem lehetett trágyázni, például a meredek hegyoldalakon. Ám a szakemberek nem titkolták el, hogy a műtrágya nem teljes értékű, tehát nem képes teljes egészében pótolni az istállótrágyát, ezért a legideálisabb módszernek a két trágyafajta keverését tartották. 1 2 A 19. század második felében előállított műtrágyák elsősorban a nitrogén, a foszfor és a kálium pótlására voltak alkalmasak, mivel az akkor uralkodó, általános szakvélemény szerint a növényeknek erre a három elemre van a legnagyobb szükségük. Műtrágyákat az 1880—1900-as években csak a nagybirtokokon alkalmaztak, a mai Szlovákia területén levő nagy- és középparaszti gazdaságokban csak az első világháborút megelőző években kezdett a műtrágyázás elterjedni. A magyar kormány anyagi támogatást szavazott meg azoknak a mezőgazdáknak, akik hajlandók voltak földjeiket műtrágyázni. A Földművelésügyi Minisztérium úgynevezett Felvidéki Kirendeltsége előnyös anyagi feltételek mellett árult műtrágyát. így például 1909 őszén, a fent említett intézmény közvetítésével 39 vagon műtrágya jutott el kedvezményes áron a mai Szlovákia területén gazdálkodókhoz. Az erre vonatkozó jelentés szerint a gazdaságok érdeklődése olyan nagy volt, hogy az 1910-es esztendőre még nagyobb igénnyel lehetett számolni. 1 3 Nincsenek konkrét adataink arról, hogy kik vásárolták fel az említett tetemes mennyiséget, de feltételezzük, hogy a parasztgazdaságokba ennek csak jelentéktelen része kerülhetett. Ugyanis a 20. század első évtizedének végén még a mai Dél-Szlovákia területén is csak a cukorrépatermelő nagy- és középparaszti gazdaságok műtrágyázták rendszeresen a szántóföldjeiket. Sok parasztgazda a kedvezőtlen éghajlati viszonyokra hivatkozva utasította el a műtrágyák használatát. Ez a 19. században a parasztság körében általánosan elterjedt előítélet csak századunk első évtizedei során dőlt meg, amikor bebizonyosodott, hogy a kisebb gazdaságok sem lehetnek meg műtrágyázás nélkül. A szlovák gazdákat a műtrágyázás lényegével és a műtrágyák felhasználásában elért eredményekkel a már említett szlovák nyelvű gazdasági szaklap, az Obzor ismertette meg, mégpedig a múlt század hetvenes éveitől kezdődően. 14 A lap szerkesztősége előszeretettel közölt rövidebb, oktató jellegű híreket. A szerkesztők figyelemre méltó gyorsasággal reagáltak a magyarországi és a külföldi szakirodalomban ismertetett olyan műtrágyázási módszerekre, amelyeket a szlovák gazdák is alkalmazhattak. A burgonya műtrágyázásának propagálásában például az Obzor megelőzte a magyar és a német nyelvű magyarországi szakirodalmat. 1 5 A lapban közzétett hírek és levelek egyértelműen bizonyítják, hogy a szlovák gazdák a 19. század végén már nem idegenkedtek a műtrágyázástól, de azt a szerkesztőség is tudta, hogy anyagi okok miatt nem használhat69
