Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Mihály Géza: A társadalmi átalakulás és gazdasági fellendülés hatása a népesedési folyamatok alakulására Dél-Szlovákiában

A következő táblázatunkban kísérletet teszünk a szlovák és a magyar lakosság, a családok, az ún. teljes vagy komplett családokból a foglalkoztatott nők számának és a 15 évnél fiatalabb gyermekek számának járásonkénti ill. kerület és nemzetiség szerinti elemzésére. A 18. számú táblázatunk alátámasztja és megerősíti előző megállapításainkat. Ezenkívül hűen tükrözi a dél-szlovákiai járások lakosságának nemzetiségi összetételét, a magyar családok területi megoszlását. A vizsgált 13 járásban és két nagyvárosban él az SZSZK lakosságának a 12,2 százaléka, a szlovákok 34,4 és a szlovákiai magyar népesség 99,2 százaléka. A lakosság nemzetiségi összetétele a vizsgált 15 dél-szlovákiai közigazgatási egységben együttvéve 69,7 % szlovák és 28,6 % magyar. A családok és a 15 évnél fiatalabb gyermekek nemzetiségi megoszlása csaknem megegyezik ezzel az aránnyal. Táblázatunkból áttekintést nyerhetünk a szlovák és a magyar családok számáról és arányáról az egyes járások keretén belül, kerületi, köztársasági és országos szinten. A legtöbb magyar család a dunaszerdahelyi járásban (21 151), a komáromi (21 047) és az érsekújvári járásban (18 109) van. A magyar családok száma Kassán (1718) és a Kassa-vidéki járásban (3621) a legalacsonyabb. A táblázatunkban fel nem tüntetett további 25 szlovákiai járásban szintén élnek magyar családok (összesen 1523), s ebből a legtöbben a privigyei járásban (281 család), majd a nagymihályi (179 család), a garamszentkeszi (123), a besztercebányai (137 család) járásokban. Legkevesebb, illetve csak egyetlenegy magyar család él a felsővízközi járásban. A többi járásban a magyar családok száma 10 és 90 között mozog. A Cseh Szocialista Köztársaság területén összesen 6340 magyar család élt, főként Prágában, az észak-csehországi és az észak-morvaországi kerületekben. A foglalkoztatott nők számadatai a teljes családokban élő, férjezett nőkre vonatkoznak. Nem tartalmazzák a nem teljes családok és a magányosan élő nők foglalkoztatottságát. A férjezett nők foglalkoztatottságának mértéke egy járásban sem éri el a magyar nemzetiségű nők esetében, a járási nívót vagy pedig a szlovák nők foglalkoztatottságának mértékét. Bratislavában és a Bratislava-vidéki járásban a magyar nők foglalkoztatottságának lemaradása nem nagy, de a többi járásban és Szlovákiában is együttvéve eléggé jelentős, mivel majdnem 20 százalékos eltérést tesz ki. Abszolút számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy a szlovákiai átlag eléréséhez további 23 ezer magyar nemzetiségű férjes nőt kellene foglalkoztatni. Az alacsony arányszámú női foglalkoztatottság nem tisztán nemzetiségi, hanem inkább területi jellegzetesség, mivel a szlovák nők gazdasági aktivitása is több dél-szlovákiai járásban elmarad a szlovákiai és az országos átlag mögött. Az eltérés és lemaradás több olyan — eddig még nem kutatott tényezőre vezethető vissza, mint pl. a helyi szokások és az életmód, a férfiak ingázása és a ház körüli és kerti munkákból származó lekötöttség, a helyi és a közeli munkaalkalmak mennyisége és összetétele, a nők szakmai, illetve iskolai végzettsége, és egyéb tényezők. Hogy mennyire területi sajátosságról van szó, kézzelfoghatóan bizonyítja ezt a vizsgált járásokon kívül Szlovákia más tájain és a Csehországban élő magyar családok nőtagjainak foglalkoztatottsági aránya, ami megfelelő szinten van. A táblázat 9. és 10. oszlopa a 15 évnél fiatalabb gyermekek számát és nemzetiség szerinti részarányát mutatja be. Ezzel kapcsolatban leszögezhetjük, hogy nincs lényeges eltérés a lakosság és az ilyen korcsoportú fiatalok nemzetiségi részarányai között. Hét járásban a magyar fiatalok részaránya. 187