Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)
1932. február 21-i községi választásokon Komáromban már 13 párt indult, noha lényegében — az előző választásokhoz hasonlóan — a kommunista párt, a magyar nacionalista pártok, a szociáldemokrata és a kormánypártok között dőlt el a városvezetés sorsa. A magyar nacionalista pártok a munkások (elsősorban az indifferens munkások) szavazatainak megszerzése érdekében a nemzetiségi kérdésen kívül agitációjukban igyekeztek szociális problémát is felvetni, képviselőik választási programbeszédeikben foglalkoztak a munkanélküliség enyhítésének, a munkanélküliek segélyezésének szükségességével is. 10 1 Persze mindkét párt emellett az osztálybékét és nemzeti összetartást hirdette. A kommunista és a szociáldemokrata párt viszonya a választási kampány idején rendkívül kiéleződött. Ennek egyik oka a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban ebben az időben alkalmazott taktika volt, mely a munkásság akcióegységét „alulról" kívánta létrehozni, s a szociáldemokratákat — nem teljesen helytállóan — „szociálfasisztáknak" bélyegezte, másik oka pedig a város kommunistáinak elégedetlensége volt a szociáldemokrata városbíró addigi tevékenységével. A kommunisták nem csupán népgyűléseken bírálták a szociáldemokrata városbíró s általában a szociáldemokrata vezetők tevékenységét, hanem nagy számban megjelentek a szociáldemokraták választási gyűlésein is, és élesen vitába szálltak azok szónokaival. A szociáldemokraták viszont a népgyűléseken kívül az agitáció más módszereit is felhasználták: közvetlenül a választás előtti napokban osztatta ki Csizmazia városbíró az ingyenes tüzelőt a város proletárnegyedeiben, s a 15 000 korona értékű élelmiszerjegyeket a munkanélkülieknek — egy szerény kívánság kíséretében. 10 2 Ezzel azokat a juttatásokat, melyeket a város képviselő-testületében a kommunisták vívtak ki, a szociáldemokraták saját kortescéÍjaikra használták fel. A választáson induló többi, helyi jellegű párt, illetve választási egyesület (Komáromi Iparospárt; Hadirokkantak, Hadviseltek, Kisiparosok és Kispolgárok Független Pártja; Független Városi Párt; Nyugdíjasok, Kegydíjasok és Egyéb Kisemberek Farkas Péter-féle választási csoportja; Zsidó Párt és Gazdasági Párt; Komáromi Demokrata Zsidó Párt; Komáromi Nyugdíjasok és Kegydíjasok Választási Csoportja) csoportérdeket képviselt. A csehszlovák aktivista pártok Csehszlovák Kisebbség néven közös jelölőlistát állítottak össze; Hlinka Szlovák Néppártja önálló listával indult — kevés eséllyel. Komárom lakosságának száma időközben meghaladta a 20 000-et, minek következtében az erre vonatkozó rendelet értelmében a város képviselő-testülete 42 tagra bővült. A községi választások eredményeként a 42 mandátumból 10 jutott a CSKP-nak, 9 a Komáromi Szocialista Munkások Pártjának (szociáldemokraták), 7 az Országos Keresztényszocialista Pártnak, 5 a Magyar Nemzeti Pártnak, 4 a Csehszlovák Kisebbségnek, 3 a Zsidó és Gazdasági Pártnak, 2 a Hadirokkantak, Hadviseltek, Kisiparosok és Kispolgárok Független Pártjának, 1 a Komáromi Demokrata Zsidó Pártnak és 1 a Komáromi Iparospártnak. 10 3 A kommunista párt tehát a város legerősebb pártjaként került ki a választásokból. Ismét 10 mandátumot szerzett, ez azonban már kevesebb befolyást biztosított a város ügyeinek intézésében, mint az előző választási időszakban, mert a képviselő-testület bővült. Lényegesen csupán a szociáldemokraták pozíciója erősödött. Ehhez hozzájárult a már említett különös választási agitációjuk, de bizonyos fokig a CSKP által ebben az időben alkalmazott egységfronttaktika hiányosságai is. A városbíró-választáson ismét a 104
