Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)
községi választások eredményei jelzik. A leadott 9138 érvényes szavazat közül a Keresztényszocialista Párt 2372, a kommunista párt 2163, az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt 1474. a csehszlovák polgári és szocialista pártok közös listája 1317, a magyar szociáldemokraták 663, a Zsidó Párt 628, a Jogpárt 521 szavazatot kapott. Ennek alapján Komárom 36 tagú községi képviselő-testületében a keresztényszocialisták 9, a kommunisták 9, a magyar kisgazda-, földmíves- és kisiparospártiak 6, a csehszlovák kormánypártok 5, a magyar szociáldemokraták 3, a zsidó pártiak 2, a jogpártiak szintén 2 mandátumhoz jutottak. 8 7 A választások tehát a magyar polgári pártok előretörését eredményezték. Kiugró sikert ért el a kommunista párt is, amely forradalmi célkitűzéseivel és a munkásság érdekeiért vívott következetes harcával elnyerte a város munkássága többségének támogatását, amit a szociáldemokratáknak juttatott szavazatok alacsony száma is bizonyít. A város első, választott képviselő-testülete 1923. november 27-én tartotta alakuló ülését, amelyen tagjai megválasztották a városbírót és helyetteseit, valamint a 12 tagú városi tanácsot. A városbíró-választás lefolyása hűen tükrözi a képviselő-testületben kialakult sajátos erőviszonyokat. 35 képviselő-testületi tag szavazott (a keresztényszocialisták egyik képviselője lemondott tisztéről): a magyar polgári pártok jelöltje, dr. Kamrás József 17, a csehszlovák kormánypártok és a magyar szociáldemokraták közös jelöltje, Csizmazia György 9, a kommunista párt jelöltje, Puzsér János szintén 9 szavazatot kapott. Mivel egyik jelölt sem nyert abszolút többséget, újabb szavazásra került sor dr. Kamrás Józsefre és az azonos számú szavazatokat nyert jelöltek közül a sorshúzással továbbjutó Csizmazia Györgyre. E második körben egy szavazólapot üresen adtak le, a kommunista képviselők pedig a polgári pártok jelöltjével szemben a szociáldemokraták jelöltjét támogatták, így Csizmazia György 18 szavazathoz jutott a polgári jelölt 16 szavazata ellenében, s ezzel Komárom városbírója lett. Ehhez jelentősen hozzájárult a két zsidó párti képviselő magatartása, akik a választó blokkok között a mérleg nyelvét képezték, az első fordulóban az egyik a szociáldemokrata-csehszlovák kormánypárti blokkal szavazott, a másik a magyar polgári pártokkal, a második fordulóban egyikük üres szavazólappal, másikuk a szociáldemokratákkal és kommunistákkal együtt Csizmaziára szavazott. A városbíró helyetteseinek választásában a magyar polgári pártok nem vettek részt, így a városbíró első helyettesévé Gaborek Károly kőművest, a kommunista párt jelöltjét, második helyettesévé František Louda mérnököt, a csehszlovák kormánypártok jelöltjét választották meg. 8 8 Tehát az a paradox helyzet jött létre, hogy a város egyik leggyengébb pártjának tagja került a képviselő-testület élére, míg az összesen 17 mandátummal rendelkező magyar polgári pártok még a városbíró helyettesének tisztét sem szerezték meg. A kommunisták 9 mandátumukkal és a városbíró első helyettesi posztjának betöltésével jelentős befolyást szereztek a képviselő-testület döntéseire. Persze ez a befolyás, s általában a községek önkormányzata eléggé illuzórikus volt, mivel a fennálló törvények értelmében a község főjegyzője — mint az állam képviselője — bármikor megvétózhatta a képviselő-testület döntéseit. A város politikai színskálája a húszas évek második felében tovább bővült, újabb pártszervezetek alakultak, kikristályosodott a már létező pártok politikája. Ebben az időszakban Komáromban gyökeret eresztett néhány csehszlovák polgári párt (Csehszlovák Nemzeti Demokrata Párt, Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt, Légionárius Közösség, Csehszlovák Nemzeti Munkáspárt), az 100
