Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)

munkanélküliség őket is nyomorgatja . . . Mindenütt ugyanaz a kép. Munkanélküliség, túlzsúfoltság a lakásban, nyirkos, fulladt levegő, apró gyerekek, az ágyban betegek. Nagyobbrészt a nők dolgoznak. A dohánygyárban vannak alkalmazva napi húsz koronáért. Sok helyütt a leány tartja el az egész családot, szüleit, sőt nagyszüleit is."

5

9 Nem sokkal jobb körülmények között éltek a várost övező proletárnegyedek lakói sem. A város munkásságának szociális helyzete még súlyosabbá vált a világgazdasági válság idején, az 1929—1933-as években. A munkanélküliek száma a hivatalos kimutatások szerint 1000—2000 között mozgott,

6

0 a valóságban azonban még ennél is magasabb volt. Az országos viszonylatban is egyre fokozódó munkanélküliség arra késztette a kormányt, hogy módosítsa az ún. genti segélyezési rendszert. A módosítás szerint a munka nélküli szervezett munkások segélyének kétharmadát állami hozzájárulásból fedezték, és 26 hétre hosszabbították meg a segélyre való jogosultságot. Azon munkanélküliek részére, akik nem voltak tagjai a szakszervezetnek, a népjóléti minisztérium 1930 augusztusától ún. „állami élelmezési akciót" indított. Az akció keretében a munka nélküli nőtlen férfiak hetente 10 koronás, a családosak 20 koronás élelmiszer-utalványt kaphattak, amennyiben igazolni tudták, hogy 1929. január 1-től legalább három hónapot megszakítás nélkül ledolgoztak. Komáromban azonban gyakorlatilag soha nem fordult elő, hogy valamennyi segélyre jogosult megkapta volna a heti 10, illetve 20 koronás utalványt, mivel a város csupán töredékét kapta meg az igényelt élelmiszerutalványoknak.

6

1 Az élelmezési akció tehát csak a leginkább rászorulók elenyésző részét mentette meg az éhségtől. A munkanélküliek helyzetén nem sokat javítottak a további állami segélyakciók sem (ingyenes burgonyakiosztás, tejkimérés). Az ínségben szenvedők segélyezésének fő terhe a községekre hárult, a szociális célokra fordítandó összegek fedezésére kiírt pótadók azonban nem folytak be, felbillent a községek költségvetésének egyensúlya, eladósodtak. Ez a folyamat tapasztalható Komárom esetében is. A város a közmunkák megindítására 1930-ban 3 000 000 korona kölcsönt vett fel, majd azok folytatására további kölcsönöket, úgyhogy adóssága 1933 végén meghaladta a 15 millió koronát.

6

2 A város pénztárának nagy megterhelést jelentett a népkonyha üzemeltetése. A népkonyhán kiosztott ebédek számából következtetni lehet a fokozódó nyomorra: 1929—30 telén 200-220, 1931 februárjában 770-780, 1931 decemberében 1300, 1932—33 telén átlagosan 1000 ebédet osztottak ki naponta.

6

3 A gazdasági válság nehéz helyzetbejuttatta a város kisiparosait és kiskereskedőit is. Például már 1930 novemberében hat nap alatt 6 komáromi kereskedő jelentett csődöt.

6

4 Több kisiparos kénytelen visszaadni iparengedélyét, mert annyit sem keres, hogy az adót megfizesse. A termelés hanyatlása érintette a tisztviselőréteget is. A pénzügyminisztérium 1933. január 1-től az állami alkalmazottak bérét 5—15 %-kal csökkentette, a város pedig rossz pénzügyi helyzete miatt csak megkésve és rendszertelenül fizethette alkalmazottait.

6

5 Komárom gazdasági életében a harmincas évek második felében sem tapasztalható jelentős javulás, a munkanélküliek száma egészen 1938-ig ezer fölött maradt.

6

6 A növekvő adósságok a város gazdálkodását teljes csődbe sodorták. Ennek következményeként az Országos Hivatal megbízásából a járási főnök 1935. október 14-én feloszlatta a város képviselő-testületét, a városbírót felmentette állásából, és a város élére kormánybiztost nevezett ki. A város kormánybiztosa Nagy Jenő, a Földmíves Takarékpénztár igazgatója lett,

6

7 aki 95