Tanügyi tanácsadó. Általános tanügyi, pedagógiai, jogi és közigazgatási kézikönyv (Bratislava. s.n., 1929)

VII.rész. A kisegítő(helyettes) tanítók alkalmazásáról - Képesítés nélküli tanerők alkalmazása a szlovenszkói nemállami iskoláknál

252 A további alkalmaztatás vagy az áthelyezés iránti kérvényekhez mindig csatolandó a hitelesített törzslap (osobný výkaz) és a minősítési táblázat, a kisegítőknél ezenkívül a tanító további alkalmaztatására vagy —• ha a kérvényező működése nem volt megfelelő — a kérelem elutasítására vonatkozó javaslat. 10. Képesítés nélküli tanerők alkalmazása a szlovenszkóí nemállamí népiskoláknál. Az 1913 : XVI. magyar t. c. 2. §-a szerint az egyházi (felekezeti) népiskolák tanítói állásai megüresedésük esetén legkésőbb egy fél év lefolyása alatt érvényes tanítói oklevéllel bíró egyénekkel töltendők be. Az idézett § elrendeli továbbá, hogy kisegítő tanítói szolgálatra, valamint a szabadságolt tanító helyettesítésére és megüresedés esetén egy fél évre ideiglenesen alkalmazható kisegítő tanító (tanítói várományos) is és hogy ugyanazon a tanítói állomáson kisegítő tanító egy évnél hoszabb ideig csak az iskola és népműv. minisztérium előleges jóváhagyásával működhetik. Tekintettel arra, hogy a képesített tanerőkben a háború után beállott hiány megszűnt és hogy már elegendő képesített tanerő van, megszűnt annak a szüksége, hogy a tanítói állások továbbra is törvényes képesítés nélküli egyénekkel töltessenek be. Ez okból a referátus a nemkvalifikált tanítók megválasztását nem hagyja jóvá és az állami fizetés kiegészítő pótlékokat nem engedélyezi ott, ahol a törvényes feltételek nincsenek meg. Ezért a referátus felkérte az összes egyházi főhatóságokat, hogy erről alárendelt hivatalaikat értesítsék és maguk részéről is törekedjenek arra, hogy az alájuk rendelt iskoláknál a törvényes intézkedések betartassanak és a lehetőség szerint helyettesítésre is csak kvalifikált tanerők hivassanak meg. Megjegyzendő, hogy a „tanítói várományos" kifejezés alatt, amely az idézett törvény 2. §-ának 3. bekezdésében fordul elő, az 1920. évi 276. sz. törvény 1. §-ának, illetőleg az 1926. évi 104. sz. törvény 2. §-ának értelmében csak olyan egyént lehet érteni, aki valamely belföldi tanítóképzőintézetben sikerrel érettségi vizsgálatot tett.