Tanügyi tanácsadó. Általános tanügyi, pedagógiai, jogi és közigazgatási kézikönyv (Bratislava. s.n., 1929)

I. rész. Az iskolák szervezése és fejlesztése körüli eljárás - A "kis iskolatörvény" végrehajtási kormányrendelete

24 népművelődésügyi minisztérium által közvetlenül igazgatott iskoláknál ez ügyben az iskola- és népművelődésügyi minisztérium által az ez iskolák felügyeletével megbízott felügyelők illetékesek. Az egyházi hatóságok rendelkezéseit az iskola vezetőjével a föléje rendelt, most nevezett szervek közlik, amire az iskola vezetője minden szükséges további intézkedést megtesz és a tanulók, valamint a vallástanító megfelelő és idejében való értesítéséről gondoskodik. (

3) Ha az egyházi hatóságok rendelkezései az általános iskolai rendtartással, amely alatt a tanítás szervezetéről, a tanítás idejéről, az iskolalátogatásról és az iskolai fegyelemről szóló összes érvényes szabályok egyetemét kell érteni, valamiben ellenkeznek, akkor az előbbi bekezdésben megnevezett szervek azokat az iskola vezetőjével nem közlik, hanem az egyházi hatóságok értesítésének érkezési napjától számított 3 napon belül ezeket a hatóságokat értesítik arról, mily okokból tagadják meg az iskola vezetőjével való közlést. 8. §. A vallástanulás alól való felmentés. í

1) A valamely hitfelekezetbeli gyermekeknek a törvény 3. §-a 5. bek. 2. mondata értelmében való felmentésére vonatkozó igénybejelentéseket minden tanulóért egyenkint az ott megnevezett szervekhez, éspedig a minden tanév elején történő iskolai beiratkozás előtt kell beadni. A bejelentés elutasító elintézését a félnek és az iskola vezetőjének mindig írásban és indokolással kell kézbesíteni. A gyermekeknek a vallástanítás alól való felmentésére vonatkozó igénybejelentések vagy az azokat helyettesítő jegyzőkönyvek közügyekben való egyszerű jelentések jellegével bírnak és bélyegmentesek (az illetéktörvény 50./44. g díjszabási tétele és a magy. illetékszabályok 14. g tétele). (

2) A gyermeknek a vallástanítás alól való felmentését kérni rendszerint mindkét szülő közösen jogosult kölcsönös megegyezés alapján. Házasságon kívüli gyermekeknél ez a jog az anyát, félárva gyermekeknél a túlélő szülőt, egész árváknál, vagy ha a gyermek szülei ismeretlenek, a gyermek törvényes képviselőjét illeti meg. Örökbefogadott gyermekeknél ezt a jogot az örökbefogadási viszony fennállása alatt az örökbefogadó atya (anya) gyakorolja, és ha a gyermek mindkét házastárs közös megegyezésével fogadtatott örökbe, akkor ez a jog az örökbefogadó szülőket közösen illeti meg kölcsönös megegyezésük alapján.