Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Mók Ferencné: Így ismerem a "selmeczi diákot"

programmja, hogy férje alkotó-szellemének szent lángja sohase lobbanjon ki, hanem nemes tűzben mindig magasabban égjen. A francia szellemesség szállóigévé tette ezt a mondást: „keresd az asszonyt". A magyar szókimondás már bővebben formulázta ezt a gondolatot: „a férfi sorsa a nő". Sándor cárról az a bon-mot járta, hogy egy bécsi udvari bálon a ragyogó vendégseregben, egy magyar aszszonyokból álló csoportra utalva azt mondta a nagykövetünknek: „a magyar nők csupa királynőkből álló társaság". Lehet, hogy csak vígaszkép mondta a muszka nagyúr ezt az udvariasságot, mert ezer esztendő nem adott a magyar trónra született magyar királynőt. A gáláns egyeduralkodó szavait így módosíthatjuk: minden magyar nő királynő az ura szívében s vállaira a szeretet, a hűség bíborköpenye simul. Szívkirálynőnek lenni kötelességeket is jelent s fokozott kötelességeket ró: a természet rejtelmeit kutató, a természet erőit kereső, a természet látható- és láthatatlan ellenségeivel küzdő férjjel szemben, aki, mint mérnök, bányász, erdész, orvos, tisztviselő stb. az élet harcában avant-gárdista. Különösen nehéz sorsa van a bányászhitvesnek. Mert, mikor a bányász a naptól csókolt földfelületről a mélységbe ereszkedik le, hogy kutasson a fekete gyémánt és nemes ércek után, sohasem tudhatja, hogy a bánya szívverése, nem válik-e lélekharangjává. És fokozott szeretetre, megértésre van szüksége asszonya részére, hogy szemrebbenés nélkül, acélos kedvvel, nap-nap mellett szembenézzen az ezer veszedelemmel, a halállal. A selmeczi diák minden időben és mindenütt díszévé vált annak a társadalmi körnek, melybe tudása, szorgalma, tehetsége, megnyerő modora, bajtársi érzése, hagyományos, bensőséges baráti hűsége vezette. Ismert a selmeczi diák jellembeli nobilitása abból a szempontból is, hogy szerelmesének adott hűségszavát soha, semmi körülmények között sem szegte meg. Többnyire diák, akadémikus korában választotta ki Selmeczbánya virágos kertjéből az ő legszebb virágszálát. Ha elhagyta a fenyveskoszorúzta ősi bányavárost, hogy a nagyvilágban megtalálja érvényesülését és alapot szerezzen a fészekrakásra, — ha közben hosszú évek is elteltek: a selmeczi leány áhítatos, bízó hittel, megható hűséggel várta vissza választott párját és a selmeczi diák életútja mindig visszavezetett Selmeczbányára, hogy a jegyesnek adott hűségszavát beváltsa és őt elvigye otthonába. Ez az otthon sokszor idegen állam, idegen földrész is volt, de mindig meleg családi fészek, melyben ápolják a selmeczi szellemet, és tiszteletben tartják a tradíciót. Sok földet bejártam, sok népet ismertem meg, magam bár a fenyvesek országában születtem s ott szőttem ifjúságom első álmait a selmecziek között, a bányász-vaskohász-világban, később a magyar puszta nádasainak suttogását hallgattam, végül a milliós lakosú hideg kővárosba sodort sorsom, de lelkemben mindig a legszebb női típusnak ismerem a selmeczi leányt, a későbbi nagyasszonyt, aki sajátos selmeczi egyéniség, aki dísze a társadalomnak és mindenkor a leghűségesebb barátja s nemcsak hitvestársa az urának, az egykori selmeczi diáknak. Aszszonya szeretetének, inspiráló képességének, acélos s egyben lágy lelkének ezer nemes tulajdonságai azok a nagy erők, melyek az egykori selmeczi diáknak, a vidám bursch-nak életében döntő befolyásúak, egyengetik küzdelmeinek útját, segítik az érvényesülésben, s asszonyának szívnemessége, véghetetlen jósága mindig újabb és újabb lelkierőt ad neki. Nem vagyok selmeczi leány, élettársam nem volt selmeczi diák, azért írhatom objektív lelkesedéssel és őszinte átérzéssel, hogy lelkem mélyén külön, parádés helyen áll a selmeczi férfi- és leánytípus és elismerően vallom, hogy selmeczbányainak lenni: a jó Isten különös kegye. Tó a szentantali Coburg-parkban 90