Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Ifjusági élet Selmeczbányán

Ennek volt következménye, hogy a Schachttársaság 1877 február 3-án végleg feloszlott. A Burschenschaft fehér-zöld-fehér színű ezüstös „Glück Auf!" felírású zászlója, jegyzőkönyvei, névkönyvei a „Szepesi Társaság"-ra szállottak át. A Fuchsok jelvényét: a rókát eltemették, a sörös stiblit összetörték. Vége volt a romantikának . . . íľ/fw! r^L'J^M».,

.-gBttĽž sf^Sr L ŕ «law H Steingrube nagyközség kupaktanácsa. A „Magyar Társaság" 187ó-ban már szép nemzeti színű selyemzászlót kapott: „Tudománynyal szolgáld a Hazát!" felírással, melynek Péch Antal leánya, Emma volt a zászlóanyja. — (Ezt a zászlót a megszálláskor édesapám halála után házunk padlásán elrejtve találtam meg s amikor már a selmeczi városi múzeumban rend lett, évek múlva ott helyeztem el, ahol megfelelő helyet nyert a lovagteremben. V. T.) A „Magyar Társaság" és az „Általános Társaság" 1879 április havában báró Feilitsch Artúr, illetve Tavi Gusztáv elnökök alatt végre teljesen egybeolvadt „Akadémiai Ifjúsági Kör" címen s a Zsembery-féle házban helyezkedett el. (Zivuska azt írja, hogy mindkét társaság az egyesüléskor jegyzőkönyveit — hogy a viszályt feltáró iratok eltűnjenek, — megsemmisítette. Örömmel jelezhetem, hogy a magyar „Olvasó Kör" 1871—1875. évi jegyzőkönyvei, alapszabálya és névsora eredetiben, bekötve birtokomban vannak. V. T.) Az új Kör új zászlót szentelt 1879. évben, melynek zászlóanyja Soltzné Heincz Emma volt. Felírása: „Tetteitek zengjék a haza dicső nevét!" Ez a Kör azután egységesen folytatta működését, hazafias és kulturális ünnepélyeket rendezett, könyvtárt és olvasót, zenekört, dalárdát stb. létesített. A most már teljesen magyar szellemben megszervezett és irányított akadémiai, később főiskolai ifjúság a régi tradíciókhoz nem lett azért hűtlen s mindazokat a szép szokásokat (díszbalek fogás, keresztelő, bányajárás, szakestély, betegápolás, költöztetés, temetés, gyász-salamander, valetálás stb.), amelyek összeegyeztethetők voltak a magyaros szellemmel és a jóízléssel, — átvette és mindvégig megtartotta az egészséges humorral egyetemben. A régi szokásokat, humoros mókák sorozatát az új magyaros szellem is gyarapította a „Steingrube nagyközség" alapításával. Ez a jelképes község a város délkeleti részén az új akadémiai épületek alatti és körüli területen volt. A képzelt régi nemes kúria körül elterülő falu volt ez, ahol még erősen érezhető az elkülönítés a parasztok és a virilisek, valamint a szellemi arisztokráciát képező tisztes belső- és a kupaktanács tagjai között. Alapszabálya sohasem volt, csupán alkalmi alakulásnak volt tekinthető abból a célból, hogy a köré seregülők magyaros jó kedvének keretet, kifejezést adjon s hogy a burschenschaft hiányát emigyen pótolják. 1880-ban létesült szellemes összeállításban és a „Fortuna-kert" szomszédságában levő Schmidt-„kamará"-ban volt a székhelye. Indulás a cé-córa. Megörökítésül íme közlöm, soha hivatalosan nem tárgyalt, jóvá nem hagyott, de szigorúan megtartott statutumait: CORPUS JURIS vagyis mindazon nagy községbeli törvényeknek és szokásoknak foglalatja, melyeket a község pennás emberei írásban hátrahagyának, vagy melyeket a kegyes szájhagyományok megőrzének vala az utókor számára és okulására azon czélból, hogy élnének azok is oly vidám egyetértésben és szent békességben, mint éltek vala elődeink. Összegyűjtöttem, illőképen elrendeztem Zivuska Jenő községi poéta segítségével, ékes stílusba öntöttem, mint a nagyközség főpennája Fozmán Gyula. 84