Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Wágner Géza: A selmeczbányai ág. Hitv. Ev. Tanítóképző intézet története

A SELMECZBÁNYAI ÁG. HITV. EV. TANITÓKÉPZŐINTÉZET TÖRTÉNETE írta: Wagner Géza gimn. tanár, a képző egykori igazgatója. A selmeczbányai tanítóképzőintézet alapítási, fejlődési viszonyai csaknem minden fázisukban a hazai többi társának életkörülményeivel közö­sek. Csupán a megszállás következtében beál­lott szomorú végben nem lettek összes társai szánandó osztályosai. A selmeczi intézetet nevelő anyjának: a sel­meczi lyceumi főgimnáziumnak a 80-as évek tá­ján bekövetkezett anyagi legyengülése hívta éietre. Furcsán hangzik, de tény, hogy ugyan­ekkor (1880—1881) a liceumi növendékek száma elérte a maximumot (308), de az ekként jelent­kezet tandíjtöbblet nem tudta pótolni a tanulók szaporodásával előállót személyi és dologi szük­ségleteket. Zsedényi, akkori egyetemes ev. egy­házfelügyelő magas adománya, Ferenc Józef ki­rály kisebb segélye, Kachelmann Károly liceumi pénztáros szép alapítványa, majd nővérének özv. Rombauer Lajosné hagyatéka, mind-mind nem voltak elégségesek az egyre gyarapodó szükségletek fedezésére. Végül a lyceumot fenntartó selmeczi ev. egy­ház végső mentőeszközként, — bár köztudo­mású volt, hogy a kerület az ő jövedelmeinek csaknem a felét a lyceumra költi, — mégis ismét az akkori kerületi szuperintendenshez: dr. Sze­berényi Gusztávhoz fordult támogatásért. A folyamodványra kapott válasz egy mon­datát érdemesnek tartom szórói-szóra ideje­jegyezni, mert voltaképpen ez a döntés hívta életre a mi képzőnket: „A lyceumnak semmitsem adunk, de ha kebelében tanítóképzőt nyit, melyre az egyháznak nagyobb szüksége van, mint tudós középiskolákra, a kerület kész meg­hozni a kívánt áldozatot, egy tanár fizetését (700 frt.) vállalja, a többi pedig abból kerül ki, amit az esperességek fognak erre az intézetre áldozni, ha az tényleg létesül". A történeti hűség megköveteli azonban, hogy az intézet alapításával kapcsolatban dr. Szebe­rényi Jánosnak, a fentemlített püspök édes atyjá­nak a nevét is emgemlítsük, aki az Annalesek feljegyzései szerint már a 40-es évek táján fog­lalkozott egy, a zeneintézet mellett felállítandó képző gondolatával. Gyűjtést is indított e cél érdekében, de tervét a közbejött forradalom, ké­sőbb pedig betegeskedése hiúsították meg. Vég­eredményben azonban dr. Szeberényi Gusztáv fenti válasza, melynek megfogalmazására őt édes atyjának a kívánsága inspirálta, volt a döntő tényező az intézet alapításánál. Ekként az impulzus megvolt és midőn az 1880-ik év őszére egybehívott kerületi gyűlés a szarvasi tanítóképzőt kerületi intézetté minősítette, egy­ben egy második képzőnek a szükségét is meg­állapította és tervének elkészítésével a selmeczi lyceumi tanári kart bízta meg. A terv el is készült és azt a tanári kar, — miután elgondolását előzetesen az esperességek­kel is közölte, — az 1881-ik év őszén a kerületi gyűlés elé terjesztette, sőt a tervezet biztos jóvá­hagyása reményében az intézet I. évfolyamát a lyceummal párhuzamosan ez év szeptemberé­ben meg is nyitotta. Az összehívott kerületi gyűlés az Ígért 700 frt évi segélyt megszavazta és a kerületi esperessé­gek is kb. 450 frt évi jövedelmet biztosító alapít­vány felajánlásával hozzájárultak az intézet lé­tesítéséhez. Volt azután néhány esperesség, mely egyszersmindenkori segéllyel sietett a képző támogatására. Ezek adományai összesen 850 frt-ot tettek ki. Az így begyült segélyek és adományok lehe­tővé tették, hogy a lyceum végre felállíthatta a régóta kívánt magyar irodalmi tanszéket, meg­valósíthatta a kombináltan egybevont tárgyak 74

Next

/
Thumbnails
Contents