Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története

Július 2-án a lyceumban minden széthányva. — Július 9. Tanári értekezlet az igazgató lakásán a tanári fizetések ügyében. — Július 29. Zsámbor Pál Liptószentmiklósra utazott a lyceum ügyében. — Aug. 4. Hír, hogy a kommunista kormány megbukott. — Szept. 13. Zoch püspöki adminisztrátorral gyűlés. A lyceum tótnyelvű iskola. A tanárok dec. végéig kapnak fizetést, azután pedig nézzenek állás után. — Szept. 21-én az igazgató Budapestre indul a tanárokkal, hogy az egyetemes egyház anyagi támogatását kérjék. — Nov. 1. Az igazgatói iroda átadása. — Nov. 18. Hír, hogy a lyceum megszűnik. — 1920. jan. 3—5. A károk összeírása és megállapítása 76.000 K-ban. — Aug. 26. Indulás Budapestre. Király Ernő igazgató a budapesti evang. gimnáziumban kapott alkalmazást és egy év múlva jól megérdemelt nyugalomba vonult. A többi kollega az aszódi, kőszegi, szarvasi evang. intézetekben nyert elhelyezést. Ez az utolsó korszak két évig tartott, de ez alatt az idő alatt az ellenséges idegen állam mindent elkövetett a régi múltú lyceum tönkretételére. Ha visszatekintünk a múltra, megállapíthatjuk, hogy 1528-tól 1887-ig, az államsegély eléréséig 359 év telt el s e negyedfél évszázad alatt a lyceum sok aggodalmas időn ment keresztül, de a legutolsó két év (1919 és 1920) alatt a magyar állam tönkretételével kapcsolatban, midőn a megszállt területen lakó magyarság, megkérdeztetése nélkül, Wilson elveinek ellenére idegen államhoz csatoltatott, nem lehetett semmiképen számítani arra, hogy a felvidéken évszázadok óta működő iskola elnézést nyerjen, mert az volt a bűne, hogy a magyar nyelvet támogatta, ápolta és fejlesztette. Ez alatt a két év alatt a lyceum több bajt és csapást ért meg, mint az előző negyedfélszáz év alatt. A magyar nyelv ápolásának illusztrálására ideiktatom Jankó János akkori tanárelnök jelentéséből azt a részt, mely a Petőfi Kör működését ismertetve, megemlékezik Petőfiről és Mikszáthról. Ebben a házban lakott Petőfi 1838-ban PETÖFI-KÖR. A XIX. század 20-as éveiben az ébredő nemzeti szellem hatása alatt 1826. okt. 21-én megalakult a Nemes Magyar Társaság. Ennek tagjai könyvtárt létesítettek s magyar önképzőköri munkásságba kezdtek. Severlay Mátyás igazgató nevenapján vígjátékot is adtak elő. A társaság egyik örömünnepén megjelent báró Prónay Sándor egyetemes felügyelő is. A város közönsége is érdeklődést tanúsított az egyesület működése iránt, sőt a Tudományos Gyűjteményben is megjelent a kör 1826—27. évi működésének rövid ismertetése. 1836-ban a helytartótanács felfüggesztette a kört, mivel az előző évi örömünnepen politikai dolgozatokat olvastak fel. 1838—39-ben újra megkezdte működését. Ekkor tagja Petrovics Sándor — Petőfi. Petőfi még csak első éves rhétor volt, de azért felvették a rendes tagok közé. A jegyzőkönyv szerint kétszer lépett fel szavalóul, 1838-ban okt. 31-én „Csák"-ot szavalta és 1839 január 9-én s mindkét ízben „közdícséretet" érdemelt. Nov. 7-én „A hűtlenhez" című költeményét olvasta fel. Szeberinyi Lajos, a kör akkori elnöke bírálta a munkát, „aki egy-két észrevételt közölvén, azt helyesnek tartá és érdemesnek emlékkönyvünkbe való beírásra." Ez a bírálat fűzte össze Szeberinyivel, de ugyancsak a bírálat választotta el őket később egymástól. Azt jól tudjuk, hogy nem igen szerette s tűrte a kritikát, Szeberinyi pedig később keményen megrótta népiességéért, úgyhogy a viszony közöttük egészen elhidegült. Nov. 9-én bírálta Soltész Györgynek „A hölgy" című munkáját, melynek erényeit a jegyzőkönyv szerint „jól felfedezé és előtünteté", jan. 9-én pedig Reguli Pál „dicséretes munkáját", melyben csekélyebb észrevételeket teti. A február hó 16-án tartott gyűlés jegyzőkönyvében ez áll: „Elolvasta elnök urunk ezek után az iskolai pályától s tőlünk búcsút vett Petrovics Sándornak munkáit, melyekben a költészet becse oly kitűnő volt, hogy meglepve figyelnünk kellett s egy szívvel, szájjal óhajtottuk munkáját az érdemkönyvbe beírni." Vájjon ez a megjegyzés a meglévő „Érdemkönyv" tárgysorozata szerint a 19. lapon állott, de onnan valaki által kivágott „A költő keserve" című költeményre vonatkozott-e, vagy más munkáját, illetve munkáit kell-e ezalatt értenünk, nem bizonyos. Valószínű azonban, hogy a fentebbi megjegyzés nem „A költő keservé"-re vonatkozik, minthogy ott több munkáról van szó s azonkívül a bírálat magasztaló része magasabb színvonalon álló költeményekre vonatkozhatik, mint amilyen az Érdemkönyvbe beírott költemény s csak az a tény, hogy költői esze itt hagyott először látható nyomokat, itt nyílt meg költészete, s ennek megnyitására a magyar társaság nem kis hatással volt. örökre kár a társaság történetére nézve, hogy a fentebb sejthető költeményeket az ő távozása után senki sem jegyezte be az Érdemkönyvbe. A fiatal költő Lichard professor secundája által elkedvetlenedve, Selmecztöl búcsút vett s tán azért nem is emlékezett sohasem szívesen az itt töltött napjaira. A kör működését a felsőbb körök mindig gyanakodva nézték, sőt több éven át nem is engedték meg a szokásos Örömünnep megtartását. 1845-ben a helytartótanács nem engedte meg, hogy a kör az eddig használt nevezet alatt tovább is fennálljon s ezután 68