Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története

telen volt később Teschenbe menekülni. Az új eszmék hatása alatt a bányászok is forrongtak; egyrészt, mivel új vallásuk ellen a felsőség részéről megtorló intézkedések történtek, másrészt mivel fizetésükkel elégedetlenek voltak. Mivel pedig a bányák eredményes művelése országos érdek volt, az anyagi jövedelemre való tekintetből a felsőség a bányavárosokkal kénytelen volt mindig különös figyelemmel és tapintattal bánni. Az evangélikus egyház szervezése II. Lajos utolsó éveiben megvalósult. Az átalakulás fokozatosan történt; az istentiszteleti szertartás csak lassan változott meg s a német nyelv mellett még jóidéig a latin is szerepelt a liturgiában,- eleinte a vasárnapi misét is megtartották és a fülbegyónás is gyakorlatban maradt. A városnak 1528 előtt is volt középfokú iskolája; a katolikus gimnáziumban 1275-től kezdve a dominikánusok tanítottak. De csak a városi tanács által 1528-ban alkotott egyházi szervezet tesz említést a már létező iskoláról, melynek fenntartásáról, az igazgató és tanárok választásáról a városi tanács intézkedett, amennyiben az egyház és iskola feletti patronátusi jog a városi tanácsot illette már II. Ulászló idejében s ezt megtartotta az új hitre való áttérés után is a Lipót alatti üldözésekig, amikor azután az iskola fenntartását az evangélikus egyház vállalta magára. Az iskolában a hittan és a görög-latin klaszszikusok tanulmányozása volt a fő feladat, mert az intézet céljának azt tartotta, hogy papokat, tanárokat és tanítókat képezzen, de általános felfogás volt, hogy a tanult férfiú más pályán is egyházias jellegű legyen; erős legyen benne a vallásos meggyőződés, valamint a protestáns öntudat. A protestáns társadalom abban az időben a leendő papoktól, tanároktól megkívánta a németországi protestáns egyetemek látogatását s e célból a selmeczi tanács ösztöndíjakat is adott külföldön tanuló egyetemi ifjaknak. 1550ben a tanács új iskolaépületet is épített a városháza közelében, a későbbi róm. kath. elemi iskola helyén. 1587-ből ismerjük az iskola egész tanulmányi rendjét. Napok és órák szerint állapították meg, hogy mit kell végezniök a tanároknak. A gimnázium 4 osztályból állott; minden osztályban rendesen két évet töltöttek a tanulók az akkori idők szokása szerint és csak ez után következett be a translocatio, a felsőbb osztályba való áthelyezés; a Prima classis a legfelső osztály volt, melyben görögöt is tanultak, valamint hébert is,- úgyhogy a prímából kikerült ifjak, ha nem is mentek külföldre, akkor is lehettek lelkészek. Ebben az osztályban a latin stílus elsajátításán kívül rhetorikával és dialektikával is foglalkoztak, hogy a végzett növendékek jó és ügyes vitatkozók legyenek vallásuk védelmében. Iskolai színdarabok előadása is gyakorlatban volt a tanulók előadóképességének fejlesztésére. Az énekre nagy gondot fordítottak s minden nap reggel és ebéd után 12 órakor templomba ment az ifjúság, de a délutáni templomba való járást maguk a papok és scholarchák szüntették meg. A tanításban azonban néha bajok is fordultak elő. Mert Panicula lelkész panasszal fordult Marcus városi bíróhoz azért, hogy a tanárok úgy, mint az egyetemeken szokás, csak felolvasásokat tartanak, anélkül, hogy a tanulókat vizsgáknál is kikérdeznék, pedig a tanács utasításában megvan, hogy „Der Schulmeister soll intra leges et statuta Scholae die lectiones anstellen, fleissige repetitiones und gute scharfe disciplin halten." Különben voltak időszakonként ismétlések és év végén minden tárgyból nyilvános vizsgák. A fegyelemre kiváló gondot fordítottak; a jó példa értékelésre Melanchthon iskolájának példája nyomán szokásban volt a rex puerorum, gyermekek királya választása, ami iskolai ünnepélyen történt s a kitüntetett ifjú feldíszítésére Gienger Fridericus bíró 1579-ben aranyozott ezüst koronát ajándékozott, 1608-ban pedig Reuter Ulricus bíró drágakövekkel díszített ezüst királyi pálcát. E jelvényeket az egyház a XVIII. század végén, mikor a templomot építették, beolvasztotta és a pénzt a költségek fedezésére fordította.*) A XVI. század eseményeiből megemlítjük, hogy Pausius Antal igazgató két évi selmeci tartózkodásáról naplót írt és ebben megörökítette, hogy a törökök hogyan háborgatták a bányavárosokat. Az akkori egyház aggódó türelmetlenségére vall, hogy Sonntag György tanárnak a kálvinizmus gyanúja miatt 14 nap alatt el kellett hagynia a várost. Az egyház ebben az időben 12 németajkú tanulót részesített eltartásban, azonban, ha a költségek futották, úgy tót ajkúakat is felvettek. *) A templomon lévő chronostichon : „Caesare FranCIsCo surreXI eXstrUCta seCUnDo aere e VangeLICO rite saCrata Deo." A második sora arra céloz, hogy aes evangelicumból épült, evangélikusok pénzéből s a múlt példáin okulva, az egyház atyái a gyülekezet tulajdonjogának megjelölését is szükségesnek tartották a feliratban. 61