Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Fekete Zoltán: A m. kir. Bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola Selmeczbányán és Sopronban

a hivatalos holmi elszállítása Győrbe, ahol azokat ideiglenesen biztonságba helyeztük. 27-én fekete napja volt Sopronnak. A katonai helyőrség búcsúmisét tartott a Széchenyi-téren, hogy azután elvonuljon a városból. Szomorúan néztük a magyar lobogót a kimagasló postaépület tetején, mint amely utoljára leng ma e fölött a város fölött. Azonban csoda történt. 28-án, az átadás előtti napon Sopron magyarabb volt mint valaha. Megmozdult a magyar lelkiismeret. Az ifjúság fegyverre kapott. Önkéntes különítmények érkeztek a városba. A főiskolán valóságos felkelőtábor volt. Ostenburg őrnagy is bevonult a Széchenyi-térre katonai különítményével, remek csendőreivel. A 29í átadásból nem lett semmi. Sopron felett ma is a magyar zászló leng! 28-án egyébként megkezdődtek a nyugatmagyarországi harcok, melyekből if ja i n k is derekasan kivették a részüket s hazaszeretetüket vérrel is megpecsételték. Ketten hoztak újabb életáldozatot. Machatsek Gyula és Szechányi Elemér a szeptember 8-i ágfalvai ütközetben (Sopron mellett) hősi halált halt. A bátor és erélyes fellépésnek meg volt az eredménye s annak nyomása alatt később elrendelték a népszavazást Sopronban és néhány közelfekvő községben. Tudjuk, hogy ez december havában a mi javunkra dőlt el. Sopron magyar maradt. A főiskola holmiját vissza lehetett hozni Győrből! Végre tehát otthon érezhettük magunkat új állomáshelyünkön és hozzáfoghattunk az újraépítés nehéz munkájához. 1922-ben az intézet a „m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola" címet kapta. Ebben az évben oldódott meg a végleges elhelyezés kérdése is, amennyiben a kormány átengedte a főiskola céljaira a volt honvéd katonai főreáliskola telkét és épületeit, melyekbe augusztus hó folyamán be is költöztünk. Bár ezek az épületek csak mintegy 60%-át nyújtják a régi selmeczi férőhelynek, mégis örülnünk kellett s örülnünk kell ma is ennek az elhelyezésnek, mert ennél jobbat a jelenlegi viszonyok közt nem is kívánhatnánk. A telek maga igen szép. Nagysága kereken százezer négyzetméter (több mint 17 kat. hold). Ennek legnagyobb része díszkert, melyet a főiskola növénytani intézete botanikus kertté alakított át. Az utolsó évtizedben a főiskola felszerelése is örvendetes lépésekkel haladt előre. Az állam és egyes magánvállalatok áldozatkészsége lehetővé tette az elveszett berendezéseknek legalább részbeni pótlását. Ma már megint vannak laboratóriumaink, gyűjteményeink, műszereink, s könyvtárunkra is sokat fordítottunk. Vaskohászati, anyagvizsgáló, érc- és szénelőkészítő laboratóriumaink bármely viszonylatban megállják a helyüket. Növénytani intézetünknek már európai híre van s gyakran keresik fel külföldi szakemberek is, tanulmányok folytatása céljából. Tanulmányerdőül szolgál Sopron város egész, 10.000 holdas erdőbirtoka, melyből 3600 kat. holdat, mint külön főiskolai tanulmányi erdőgondnokságot, a főiskolához beosztott állami erdőgondnok kezel. A főiskolán nyert elhelyezést a m. kir. erdészeti kísérleti állomás is, melynek vezetője főiskolai tanár. A főiskola színvonalának emelése szempontjából igen lényeges előhaladást jelentett az 1931. év, melynek decemberében a kormányzó jóváhagyta a főiskola doktori és magántanári szabályzatát. Ezzel az ősi almamáter elérte azt a rangot, mely őt nagy múltjánál és tényleges belső értékénél fogva méltán megillette. A tanterv is változásokon ment keresztül. Ez szoros kapcsolatban áll az újabb tanszékek szervezésével. Ma a régi selmeczi 20 tanszékkel szemben 31 tanszékünk van. Igaz, hogy ebből csak 26 van rendszeresített állású tanárral betöltve. A menekülésben résztvett tanárok közül ma (1933-ban) már csak kilencen vannak tényleges szoglálatban. A hallgatóság létszáma mintegy 150-re esett vissza. Ezenkívül körülbelül 50-re tehető a be nem iratkozott szigorló főiskolai polgárok létszáma. Szomorú visszafejlődés a selmeczi 700-as létszámmal szemben! És mégis! A selmeczi diákhangulat Sopronba is átplántálódott és kedvező légkört teremtett magának. Ma már a soproniak is megszerették a „selmeczi" diákot. Az ifjúság hű maradt az ősi hagyományokhoz, ápolja azokat és a bajtársi szellem kultusza az új környezetben sem veszett ki belőle. A közönség pedig ma már érdeklődéssel és rokonszenvvel kíséri az ifjúság mozgalmait, örömest vesz részt a hallgatók ünnepélyein, táncmulatságain és mókáin. A selmeczi diákélet immár Sopronra is rányomta a maga bélyegét. Az ifjúság anyagi helyzete természetesen igen nehéz. De vannak diákjóléti intézmények, melyek a visoznyokat elviselhetőkké teszik. Mintegy 50 hallgató a főiskola internátusában lakik, 60 hallgatót pedig a Sopronban újabban 58