Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története
majd Miksa király egyre erélyesebben nyúltak bele. Ekkor keletkeztek azok a bányászati és erdészeti rendtartások, amelyek a bányák művelésének és a kiirtott erdők pótlásának módját hosszú időre meghatározták. Ferdinánd 1548-ban egyezség útján megváltotta az özvegy királynétól a bányavárosok pénzügyi felségjogait, úgy hogy ebben az évben városunkban is végleg megszűnt a királynők uralmának érdekes intézménye. Török veszedelem. Csak akkor ébredt Selmecz a török veszedelem tudatára, amikor 1541-ben az ország fővárosa Buda is elesett s a török két év alatt Esztergomot, a Garamvölgy kulcsát, majd 1552-ben a 26 selmeczi katona vértanuságával is megszentelt Drégely várát elfoglalta és Selmeczbányának közvetlen szomszédságába férkőzött. Buda és Esztergom elfoglalása után olyan nagy lett a rémület a bányapolgárok között, hogy titokban megindult a gazdag Ringburgerek emigrációja Németország felé és a királynak súlyos büntetés terhe alatt kellett megtiltania a világháború utáni terminológiával szakasztott azonos módon a tőke kimenekülését. Az elmenekülésben meggátolt bányapolgárság azonban hasztalanul várt védelmet a pénzügyileg és katonailag egyaránt gyenge királyságtól és végre is saját erejéből kényszerült rendkívüli áldozatokkal olyan védelmi berendezést létesíteni, mely mint a felsőmagyarországi defenzív várrendszer egyik láncszeme a török hódító útjának megállítására alkalmasnak bizonyult. Védelmi berendezések. így építették át a selmecziek mindenekelőtt az Övári plébániatemplomot bástyákkal körülvett katonai laktanyává, melyben a Schlosshauptmann vezetése alatt erős zsoldos hadsereget tartottak, míg a templomától megfosztott plébános (ekkor már evangélikus főpap) székhelyét a korábbi Miklós, most a Feltámadásról elnevezett jelenlegi német templomba tette át. Az Ovár erőddé való átépítésével párhuza mosan felépítették a veszedelemnek leginkább kitett lévai úton ma is álló szélaknai kaput, majd egy évtized múlva ennek a közlekedési útnak további védelmére (contra furorem turc i c u m) a Frauenbergi dombon épített Újvagy Leányvárat, városképünk egyik ékességét, még később a mult század végén lebontott szentantali kaput s végül a várost északi irányban oltalmazó és ma is álló bélabányai kaput. Ezeknek az építkezéseknek a költségeit túlnyomórészben a Ringburgerek (így köztük Rössel Erazmus fia, Lőrinc és ennek leánya Borbála, a „leányvári boszorkány") adták össze példáját mutatva annak, hogy a végső veszedelem küszöbén a selmeczi bányapolgárok is fel tudták építeni a város oltárát és le tudták oda tenni tartalékaikat. Ezek a Ringburgerek egyébként kivétel nélkül szőlőbirtokosok is voltak, ki Szebellében, ki Almáson, vagy amint a levéltárban őrzött végrendeleteikből tudjuk, birtokosok és háztulajdonosok különös előszerettel Bátban és környékén s így a selmeczi várak felemelésével és zsoldoskatonák fogadásával saját vidéki vagyonukat is oltalmazták. Szerencsére a török nem folytatott északi irányban nagy háborút és csupán zsákmányra s foglyokra éhes martalócseregek portyáztak különösen Bakabánya és a mi városunk körül. Igy történt, hogy bár kisebb ütközetek számos ízben estek a külvárosokban s különösen Hodrusbányát és Stefultót a törökök többször feldúlták és mérkőzések színhelye volt még Kisiblye is, magának Selmecbányának köveit ellenséges török katona sohasem tapodta. A török világhatalom tengerárja tehát a város üdvére és dicsőségére éppen Selmecz kapui előtt torpant meg. Talán azért, mert a Leányvár tornyocskáiról éber kürtösök trombitaharsogása hallatszott s a selmeczi hegycsúcsokról meggyújtott csatacsillagok és szurokkoszorúk repültek fel a levegőbe az ellenség elriasztására. Vagy inkább azért, mert a török szándékosan csak anynyit foglalt el az országból, amennyire a Bécs ellen intézett hadjáratok felvonulóterületéhez szüksége volt és Selmecz ezen a felvonulóíerületen már kivül esett, a török hatalom pedig sohasem lett olyan erős, hogy Bécset is meg tudja vívni s így közvetve Bécs mentette meg a mi városunkat. A városnak azonban egy félszázadon keresztül állandó készenlétben kellett állania. A polgárerkölcsök egyre katonásabbak lettek s a város az ellenségekkel és kémekkel szemben sűrűn alkalmazta pallosjogát is. A bányapolgárok kardot hordtak az oldalukon és az akkor épült lövöldén szorgalmasan gyakorolták magukat a puska használatában. 25