Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

város határáig mentek a magas vendégek elé, 23 dominikánus szerzetes az azóta eltűnt csiliki kapunál (ott, ahol most az új főiskolai palota a Rózsa-utca felé szögellik ki) égő gyertyákkal kezükben várta őket s a királyi pár lóháton vonult be a Peltscher Gasse-n (most Rózsa-utcán) keresztül a régi Kamaraházban (a Flemmingházban) berendezett szállására s két napig időzött városunkban. A királyi párt fogadó küldöttségben vett részt mint Stadtschreiber az a Steck Boldizsár is, aki 27 év múlva újabb királyi megerősítést szerzett a tűzvészben elpusztult régi selmeczi jogkönyv számára s akivel az özvegy Beatrix úgyis mint kölcsönhitelezővel, úgyis mint gavallérral a városi levéltárban őrzött terjedelmes levelezést folytatta, gyűrűs pecsétű levélben akként híva magához Esztergomba az „ő kedves Baltazárját", hogy a lovag „éjjel-nappal utazva siessen hozzá". A seímeczbányai renaissance. A gazdagodó város 1488-ban, tehát még Mátyás életében elkészült a belső Ringen (in teatro urbis) emelt városházának, ennek a később elnémetesített gótstílű „palazzo del municipio"-nak felépítésével. Ugyanebben az évben avatták fel a városháza jobbján a mostani Szent Anna szobra helyén a Szent Anna kápolnát, melyet folyosó kötött össze a városházával és ahol ülés előtt a bíró és tanácstagok misét hallgattak. Tizenkét évvel később, 1500-ban szentelte fel Gergely püspök a városháza baloldalán az új kathedrálist, a Katalin kápolnából épült hasonnevű templomot (a mai tót templomot) s ezzel a belső Ring nagyjában (mégis a Katalin templom későbbi északi toldaléka, a városházára ráépített emelet és torony s a XVIII. század végén épült evangélikus templom nélkül) már megszerezte azt a képet, mely mint a selmeczi renaissance emléke van a szívünkbe zárva. Ugyanebben az időben fáradhatatlanul dolgoztak az óvári Mária templom újjáépítésén is, mellyel azonban csak 1515-ben készültek el. Ez a templom már akkor vártemplomnak készült, mert adataink vannak, hogy a török veszedelem előtt is „Schlosskirche"-nek hívták, katonai őrsége volt s ennek az őrségnek feje a „castri Schemniciensis capitaneus" (várkapitány) nevét viselte. Ezeknek a nagy templomépítéseknek korában a városnak műértő plébánosa volt G I oger artium baccalaureus személyében, aki a Katalin és az óvári templom építését ugyanarra a mesterre bízhatta, mert mindkét templomnál azonos építési stílussal találkozunk. Hodrusbánya elszakadási kísérlete. Selmecz fénykorát találta arra alkalmasnak a hodrusi külváros, hogy megkísérelje Bélabánya harminc év előtti példájának utánzását. Még élt Puchenpeltz János, a hetedik bányaváros királyi szabadalmának megszerzője s így az ügyvédet kereső hodrusiak az ő gazdag tapasztalataihoz fordultak. Puchenpeltz, mint a jutalomjátékra vágyó öreg színész, el is vállalta, hogy reprise-t játsszék ifjúkori dicsőségéből és a hodrusiak kívánságát tolmácsolni felutazott Budára. Annyiban jól számított, hogy Budavárában ezúttal is üres volt a kincstár és az ellenértéket kínáló hodrusiaknak Ulászló király ki is állította a kiváltságlevelet. De rosszul számított a selmecziek ellenállását illetőleg, mert amint ezek megneszelték, hogy az öreg argonauta Újbánya felé hozza az aranygyapjút, a bíróval élükön Újbánya elé vonúltak s készek lettek volna talán a szövetséges várost meg is ostromolni, csakhogy a zsákmány ki ne essék kezükből. A selmeczi bíró ünnepélyes ígéretére azonban, hogy a hodrusi követnek és kíséretének semmi bántódása nem fog esni, megnyílt Újbányának a selmecziek előtt bezárt kapuja s Puchenpeltz János bízva az ünnepélyes ígéretben, kilépett azon. A selmecziek mitse törődve a gentlemanlike-kal, nyomban rárohantak, magukkal vonszolták és a selmeczi piacon kihallgatás és ítélet nélkül társaival együtt felakasztották. Azután a meztelen hullákat Hodruson közszemlére tették ki a következő felírással: „így jár minden lázadó!" Megindult a nagy per Selmecz és az elszakadásra törekvő külváros között. A hodrusiak Ulászló királyhoz fordultak s kérték tőle, hogy a selmecziek erőszakosságával szemben védje meg a saját szabadalomlevelét. Viszont a selmecziek az özvegy királyné elé járultak s arra hivatkozva, hogy a bányavárosok száma királyi szóval örök időkre hétben állapíttatott meg, kívánták az ez ellen fellázadó hodrusiak megbüntetését. Ilyképen a selmecziek és hodrusiak közötti vitából az uralkodó király és az elhunyt király özvegye közötti hatásköri konfliktus fejlődött ki s mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy a király bíráskodási felségjoga szünetel-e a bányavárosok felett mindaddig, amíg az özvegy királynő életben van. Ebben a nagy közjogi perben a ki22