Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

majd 1906-ban Diósgyőrbe helyezték át, ahol főleg az acélöntészettel foglalkozott, s e téren, mint elismert szakember, kiváló működést fejtett ki. 1933-ban, mint a diósgyőri gyár acélműveinek ügyosztályfőnöke, 35 évi szolgálat után nyugdíjba vonult. A diósgyőri ág. hitv. ev. egy presbitere. Vaszkó Endre dr. volt kir. törvényszéki elnök, miniszteri tanácsos. Nagyilosván (Bereg m.) született 1869-ben. Középiskoláit Késmárkon elvégezve, jogi tanulmányait a budapesti tudomány egyetemen folytatta, ahol előmenetelét és szorgalmát a Mária Terézia ösztöndíjjal jutalmazták. Egyetemi tanulmányainak befejezése után Németországban folytatta kiegészítő tanulmányait. 1891-ben avatták a jogtudomány doktorává; a bírói és ügyvédi oklevelet 1897-ben szerezte meg. Nagykikindán kezdte meg bírói pályáját, mint alügyész, Makón öt esztendeig, mint vezető járásbíró működött. Szabadkán 1910—1914-ig, mint vezető kir. ügyész, Komáromban pedig 1914—1919-ig, mint törvényszéki elnök működött. A csehek bevonulása után Komáromból kiutasították. 1919 február havában a magyar kormány kinevezte a kisebbségi minisztérium igazságügyi osztályának főnökévé. 1919—1922-ben a külügyminisztérium rendelete alapján többízben kiküldetett Német-, Lengyel- és Oroszországba. Útjaiból visszatérve, berendeltetett tényleges szolgálatra a m. kir. külügyminisztériumba. Jelenleg a „Felvidéki Egyesületek Szövetségének" ügyvezető elnöke, s mint ilyen, forró hazafias érzéstől vezérelve, maradandó nemzeti- és kulturális munkát végez. Előkelő lénye, tántoríthatatlan magyarsága, kiváló tudása és kol légió I is érzése, mindig vezető pozíciókba juttatta s mint ilyen, közkedvelt szerepet vitt különösen a Felvidék Budapestre került társadalmában. Meleg, megértő lelke a vezetése alatt álló szövetséget oly nívóra emelte, mely példaképen állhat a mai idők társadalmi életében. f Vörös Ferenc városi tb. főjegyző 1847-ben született Sárbogárdon. Elemi iskoláit Bikácson (Tolna m.), alsófokú középiskoláit Sárszentlőrincen, a felső osztályokat a soproni ev. lyceumban végezte, a teológiát Sopronban hallgatta. Innen a báró Solymossy-csalód meghívására nevelőnek ment Eszterházára, majd később a gróf Lónyaycsaládhoz került és három éven át volt nevelője herceg Lónyay Elemérnek és testvéreinek, akiket a francia nyelvre is tanított. Egészségi okokból került fel 1874-ben Selmeczbányára és beiratkozott az erdészeti akadémiára, ahol a magyar érzelmű ifjúság élén a magyar szellem meghonosítására törekedett. 1875. év november 1-én egyik elhúnyt akadémikus társuk sírjánál tartott nagyhatású beszédében a magyar szellemben való összefogásra hívta fel az egész ifjúságot. E beszéd hatása alatt az ifjúság egyesülése létrejött a „Magyar Társaság" megalakításával, melynek első elnöke lett s miután egy év múlva a „Burschenschaft" végleg feloszlott, a „Magyar Társaság"-ból alakult 1879-ben az „Ifjúsági Kör". Hogy magyarosító törekvéseinek jobban szentelhesse munkásságát, félbeszakította tanulmányait s a városnál vállalt állást. 1876-ban 'megindjtotta az első felvidéki magyarnyelvű lapot „Selmecz" cím alatt. Lapja később átalakult „Felvidéki Híradó"-vá, szélesebb tárgykörrel és amikor azt tőle 1889-ben a FEMKE átvette, „Selmeczbányai Híradó" címen új lapot indított, amely csaknem 30 évig, egészen a megszállásig jelent meg s későbbi szerkesztői Sztancsay Miklós, majd Kuthi István, végűi Paulovits István dr. voltak. Ideális eszméinek valóraváltása iránti igyekezete, kellő anyagi támogatás hiányában, saját anyagi gondjait növelte. A magyar nyelv fejlesztése érdekében fáradságot nem ismerve, éveken át rendezett irodalmi estélyeket a helybeli társadalom tagjai és a főváros jeles művészei közreműködésével. Személyes közbenjárással önzetlenül, sőt sokszor saját költségén gyarapította a névmagyarosítók táborát. Legkedvesebb eszméje valósult meg a Városi Múzeum létesítésével, amelyhez az első darabokat kezdetben minden támogatás nélkül maga gyűjtötte össze az Ó-Vár tornya alatti helyiségekben s évekre menő céltudatos munkájával vetette meg alapját. A múzeum ma már Baker Béla igazgató vezetése mellett az Ó-Várban sok teremre terjedő, a megszállt felvidék egyik legtartalmasabb és legértékesebb intézménye. A megszállás után az eskütételt megtagadta, helyét azonban nyugdíjaztatásáig nem hagyta el és a múzeumot továbbra is gondozta. A múzeum értékes éremgyűjteményét és okmánytárának egy részét közvetlenül a megszállás előtt a Magyar Nemzeti Múzeum közegeivel megőrzés céljából, mint a város letétét, Budapestre szállíttatta (most is a Nemzeti Múzeum őrizetében vannak). Ezért 1920. év elején a prágai kormány elvétette tőle a kulcsokat. Ezt az intézkedést annyira szívére vette, hogy egy hónap múlva 1920 márciusában elhúnyt. Sírjánál nagyszámú tisztelője jelenlétében jó barátja és kartársa, Altmann Imre mondta a búcsúbeszédet. Elmúlásával városunknak egy mindenért lelkesedő, ideális gondolkodású, rajongó magyarérzésű polgára távozott az élők sorából. (Arcképét I. 45. old.) Vörös Tihamér m. kir. kormánytanácsos, rt. főtisztv. Selmeczbányán született 1882-ben, édesatyja néhai Vörös Ferenc tb. főjeayző. A selmeczi ev. lyceumnak volt növendéke, majd Budapesten folytatta tanulmányait. Az Országos Közoonti Hitelszövetkezetnek volt ellenőre, majd főellenőre, utóbb a váczi faárúgyár igazgatója volt, mely idő alatt megalakította a M. Turista Egyesület váczi osztályát és kezdeményezése és irányítása mellett épült a 642 m Nagyszál hegyen, a később róla elnevezett kilátótorony. 1926-ban került vissza Budapestre a Dréher csokoládégyár meghívására. Élénk részt vesz a turista és más társadalmi életben, a TESz-nek igazg. tagja, a M. Turista Szövetség társelnöke, a M. Turista Egyesületnek tiszteleti tagja stb. 1931-ben rendezte az Orsz. Turista Kiállítást s megalapította az Orsz. Turista Múzeumot, melynek elnöke. Selmeczbánya és vidékéről több vetítettképes előadást tartott s e vidékre ismételten vezetett turistakirándulásokat. Egyesületünknek 1935. óta ügyv. alelnöke. Gyermekei: Tihamér oki. mérnök és Margit, férj. dr. Walkó Mihályné. Felesége a Kőbányai MANSz. elnöke. Vudy Oszkár dr. kir. ügyész. Édesatyja a selmeczbányai dohánygyár igazgatója volt. Középiskolai tanulmányait Selmeczbányán végezte s 1906-ban érettségizett az ág. ev. lyceumban. Jogi tanulmányait a budapesti és kolozsvári egyetemeken végezte, jog- és államtudományi tudori oklevelét 1911-ben szerezte meg,- a bírói vizsgát 1915-ben tette le. A budapesti kir. törvényszék ügyésze. Waczovszky Lajos hajózási főtisztviselő. 1905-ben végezte a selmeczbányai lyceumot. A „Triumvirátus" egyik tagja volt, majd 1905-ben a tengerészeti kereskedelmi akadémiára ment. A világháborúban részt vett 1914—1918-ig. Jelenleg egy amerikai, azelőtt egy német hajóstársaságnak volt a főtisztviselője. A Selmeczbányaiak Egyesületének tagja. 182