Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Molnár Ferenc oki. vaskohómérnök, ny. áll. vasgyári főmérnök. Szül. 1882-ben. Az elemi iskolát Szentantalon (Hont m.), középiskoláit pedig a budapesti II. ker. és a körmöczbányai állami főreáliskolákban végezte és ez utóbbiban érettségizett 1902-ben. Tanulmányait a selmeczbányai főiskolán folytatta s szerezte meg vaskohómérnöki oklevelét. A budapesti József Műegyetemen a közgazdasági mérnöki szakot végezte el. Katonai önkéntesi évét Budapesten a tüzérségnél szolgálta. Állami szolgálatát 1908-ban a vajdahunyadi m. kir. vasgyár gépészeti osztályánál kezdte, majd az algyógyi (Hunyad m.) építési kirendeltségénél működött és az ottani vasgy. munkás tüdőbeteg szanatórium épülettömbjének víztelenítési terveit készítette el, mely munkájáért külön elismerésben részesült. 1911-ben a vajdahunyadi vasgyár gyalári sodronykötélpálya üzeméhez helyezték át, melynek tervező mérnöke és később üzemfőnök-helyettese volt. 1920-tól, Erdélyből való kiutasítása után Budapesten az áll. gépgyárnál, majd az áll. vas- és acélgyárak vezérigazgatóságánál teljesített szolgálatot, mint műszaki referens és kalkulátor, 1933. évben történt nyugdíjaztatásáig. Azóta magánalkalmazásban áll. A világháború alatt másfél évig, mint cs. és kir. szkv. tüzérhadnagy haditudósítóként működött. Már főiskolai hallgató korában tevékeny részese volt az ifjúság mozgalmainak, épúgy Vajdahunyad- és Gyaláron is a társadalmi életnek egyik közkedvelt tagja. Budapesten a felvidékiek társadalmi életében lelkes önzetlenséggel vesz részt. Egyesületünknek közel tíz éve főtitkára és ezen tisztségében jelentős és értékes munkásságot fejt ki. A Bars várm. Egyesületnek szintén titka ra, a Felv. Egy. Szövetségének pedig számvizsg. biz. tagja. Leánya: Mária, oki. középiskolai és oki. tanítónőképezdei rajztanár, aki szintén részt vesz egyesületünk kultúrtevékenységében. Mrász József ny. bányatársulati kerületi igazgató-tanító. Született Istvánházán (Steffultó) Ferencakna selmeczbányai kerületben 1872 november 25-én. Elemi iskoláit Hodrus- és Selmeczbányán, gimnáziumi középosztályait Selmeczbányán a róm. kath. nagygimnáziumban, a tanítóképző 4 évfolyamát Léván, az áll. tanítóképzőben 1888—1892. évek között végezte s ott nyerte 1892-ben oklevelét is. Pályáját 1892 augusztus havában Bát nagyközségben (Hont m.) kezdte meg, mint s. kántortanító; itt azonban csak egy hónapot működött, mert az Észak-Magyarországi Egy. Kőszénbánya R.-T. baglyasaljai iskoláihoz hívták meg s Gusztáv-akna (Karancsalja) új bányatelepi iskolához osztották be. Itt tanított 32 éven át. 1924—1932. években Baglyasalján szolgált kerületi igazgatói rangban s ez idő alatt öt telepi iskola vezetésével volt megbízva. 40 évi szolgálat után, 1932-ben kiváló pedagógiai munkásságának a Salgótarjáni Kőszénbánya közp. igazgatóságától nyert elismerése mellett vonult nyugalomba. Hivatása mellett egyébirányú közhasznú tevékenységet is fejtett ki. Végzett: tűzoltótiszti, mezőgazdasági és slöjd tanfolyamot. A baglyasaljai b. tisztikaszinónak megalakítása óta választmányi tagja, 35 éve jegyzője és könyvtárosa. Moticska Nándor bányaigazgató helyettes, oki. bányamérnök. Született 1881-ben Vasason (Baranya m.). Érettségizett Pécsett az áll. reáliskolában, 1900-ban. Selmeczbányán a bányamérnöki szakosztályt 1900—1904-ig hallgatta és 1906-ban tett államvizsgát. 1904— 1905-ig Kiskürtösön a lignitbányánál, 1905—1908-ig az „Északmagyarországi Kőszénbánya Rt."nál Baglyasalján, 1908-ban Aninán a „STEG"-nél szolgált. 1908tól a „Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t."-nál először Vulkánban, majd 3 évig Mátranovákon, 1916. óta pedig Salgótarjánban működik. 1914-ben főmérnökké, 1918-ban bányagondnokká, 1922-ben bányaigazgató-helyettessé neveztetett ki. Vármegyei bizottsági tag 1926. óta. Több éven át tagja volt a város képviselőtestületének is. Közismert szakember a bányászat terén. Niederland Gyula bányamérnök. Született 1895-ben Selmeczbányán. A selmeczbányai ág. ev. lyceumot végezte és a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola bányamérnöki szakosztályán nyerte el oklevelét. Főiskolai tanulmányait 1915 május 15-én, katonai szolgálatra való bevonulása miatt félbe kellett szakítania s a cs. és kir. 26. gyalogezredhez vonult be, s rövidesen az orosz harctérre indult. A zlotá-lipai harcokban vett részt, szeptember hó 13-án azonban az oroszok egy nagyobb áttörés alkalmával az egész ezredet foglyul ejtették. Egy évig két kisebb európai táborban, 4 évig pedig Szibériában volt fogságban. Vladivosztokból 1920 augusztusában indult haza. 1921. januárjában már Sopronban folytatta félbenmaradt tanulmányait. 1923-ban Salgótarjánban helyezkedett el, mint a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. mérnöke. Jelenleg ugyanott a szénvizsgáló laboratóriumnak a vezetője. Nyáry Béla főgimnáziumi tanár. Nagybecsekereken született 1882ben, ahol atyja néhai dr. Nyáry Ferenc is tanárként működött 1891-ben bekövetkezett haláláig. Atyja különben mint akadémiai tanársegéd Selmeczbányán is működött és ottani irodalmi munkásságának egyik jelentős eredménye „Minőleges és mennyileges vegytan"-a, melyet 1873-ban adott ki, amikor a tarcali borászati tanintézetnek volt igazgatója. Nyáry Béla Selmeczbányán tett érettségit 1899-ben az ág. ev. lyceumban. Egyetemi tanulmányait a budapesti Egyetem bölcsészeti karán végezte, mint az Eötvös kollégium tagja. 1903-ban helyettes, 1904-ben pedig rendes tanár lett a debreceni ref. gimnáziumban, ahol jelenleg is működik. 1906-ban nőül vette Fizély Flórát, néhai Fizély Károly selmeczbányai nagyiparos leányát. 1923ban kiadta: „Újabb természettudományi világnézet" című könyvét, amely a különböző szakfolyóiratokban megjelent cikkeit is magában foglalja. Az „Országos Református Tanáregyesület" 1913. évi budapesti közgyűlésén: „A feltevés szerepe a természettudományokban, különös tekintettel a középiskolai oktatásra" címen; az 1925. >1 164