Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Liffa Aurél dr. m. kir. gazd. főta­nácsos, főbányatanácsos stb. A középiskolának a selmeczbányai ág. ev. lyceumban való elvégzése után 1891-ben, a budapesti Tudo­mányegyetemen a középiskolai tanári alap- és szakvizsga után doktori oklevelet nyert. Egyetemi tanulmányait, mint Semsey Andor közismert volt mecénás ösztön­díjasa végezte. Állattani dolgo­zatával pályadíjat nyert. Egyete­mi tanulmányainak elvégzése után 1895-ben a Nemzeti Múzeum ásványtani tárához gyakor­noknak, egy évvel később a budapesti Tudományegye­tem ásványtani tanszékéhez tanársegédnek neveztetett ki. 1900-ban a m. kir. Földtani Intézethez geológusnak nevezték ki, ahonnan később részben állami ösztöndíjjal, de főkép Semsey Andor anyagi támogatásával a heidel­bergi egyetemre küldetett ásványtani s kőzettani ismere­teinek a kiegészítése céljából. Visszatérve, 1910-ben a Műegyetem ásványtani tanszékénél magántanárrá habili­tálták. A m. kir. Földtani Intézetnél orszógos földtani felvételekben vett részt: Gerecse hegység, Szeben— Kudzsiri havasok, Krassó-Szörény érces területe, Eperjes —tokaji hegységben stb. Részt vett mint tűzérszázados a világháborúban — a Drina, Lovcsen, Skutari, Isonzó­nál vívott csatákban. A háború után műegyetemi nyilv. rk. tanárnak, m. kir. főbányatanácsosnak, gazdasági fő­tanácsosnak és végül a m. kir. Földtani Intézet igazgató­jává nevezték ki. f idb. Lipthay László Korompán (Szepes m.) született 1860-ban. Is­koláit ugyanott végezte, majd a kereskedői pályára lépett s Sel­meczbányán 1892-ben üvegárú üzletet nyitott, amelyet 1898-ig tartott fenn, illetőleg vezetett, üz­letét 1898-ban Vihnye fürdőre he­lyezte át, 1925-től elhalálozásáig Gödöllőn lakott. Fiai: 1. Lóránd, született 1900-ban Vihnyén (Bars m.) s tanulmányait Körmöczbá­nyán végezte, majd 1918-ban a 4. honvéd gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra s mint hadapród-őrmester Budapestre került. A háború után a csehek hazafias magatartása miatt bebörtönöz­ték; kiszabadulása után sikerült hazatérnie és Gödöllőn nyitott tűzi- és épületfa üzletet. A „Falusi Kislakásépítő Szövetkezet" vezetője. 2. László, elemi iskolai tanító és levente-oktató, a világháborúban az olasz fronton har­colt és az I. és II. ezüst vitézségi érem tulajdonosa. Tart. tűzérhadnagy. 3. Ottmár, 1916-ban orosz fogságba esett, ahonnan 1919. év végével tért haza. olaszi liszkai Liszkay Anna férj. várdotfalvi Petress Gyuláné Sel­meczbányán született, ahol nagy­nevű atyja, Liszkay Gusztáv a Bányászati Iskola vezértanára, az Akadémián pedig az Irálytan és Bányatan tanára volt, s több el­ismert szakmunkát írt. Édesanyja született várbogyai Bogya Ilma. Korán árvaságra jutván, nagy­bátyja házánál, dr. Ertl János egy. m. tanár szüleinél nevelke­dett. Pedagóoiai pályára lépett s Budapesten az „Orsz. Nőképző Egyesület" tanítónő­képzőintézetét elvégezve, később Szatmáron a polgári iskolai tanárnői oklevelet nyerte el kitűnő eredménnyel. Pályáját Kapnikbányán kezdte és 1916-ban Kispestre helyezték át, ahol jelenleg is működik és úgy peda­gógiai, mint társadalmi téren elismert tevékenységet fejt ki. Közkedvelt költeményeit a pedagógiai irodalom szol­gálatába állítva: „Új rügyek a magyar avaron", „Szív­virágok", „Magyar Fájdalom" cimen adta ki. A Sel­meczb. Egyesületében is értékes kultúrtevékenységet fejt ki saját irodalmi szerzeményeinek elő­adásával. olaszi liszkai Liszkay Ida. Közép­iskoláit Selmeczbányán végezte. Ifjú éveiben élénk részt vett a sel­meczi társadalmi életben. Óvónői oklevelét Budapesten az Orsz. Óvónőképzőben szerezte. Első állomáshelye Segesvár—Fehér­egyháza volt. Onnan Mármaros­ba került Rahóra és 1920-ban Kis­pestre menekült s most is ott ta­nít, mint állami óvónő. olaszi liszkai Liszkay Sándor Sel­meczbányán született s közép­iskoláit Selmeczbányán és Rima­szombatban végezte. Telekkönyv­vezetői oklevelet szerzett Buda­pesten. Előbb Zemplén-Nagymi­hályon, majd Monoron működött, mint járásbírósági főtiszt. 1924­ben nyugdíjba ment s azóta Kis­pesten lakik Ida és Anna testvé­reivel. olaszi liszkai Liszkay Miklós dr. Született Selmeczbányán. Közép­iskoláit ugyanott és Rimaszombat­ban végezte, ahol irodalmi tevé­kenysége révén az önképzőkör elnöke volt. A jogi pályára lé­pett; Eperjesen és Budapesten vé­gezte tanulmányait. Eperjesen, mint jogászelnök az ifjúság ve­zére és lapszerkesztő is volt. Köl­teményei és szónoklatai révén az ottani társadalomban közkedvelt­ségnek örvendett, ügyvédi okle­velet Budapesten szerzett. Mint ügyvédjelölt Segesvárt, Túróczszentmártonban és Zalaegerszegen működött; majd a világháborúban, mint főhadnagy vett részt a 82. cs. és kir. gyal. ezred kötelékében az északi harctéren, ügyvédi irodát Szolnokon nyitott, ahol kiváló szónoki képességével, mint kriminalista tette nevét ismertté. Több egyesület ügyésze. Szabad idejét a költészetnek szen­teli. Három fia: Miklós (jogász), Gusztáv és Zoltán. f olaszi liszkai Liszkay Gusztáv a selmeczi akadé­mián a vaskohászati szakot végezte kitűnő eredménnyel. Mint gyakornok, Kisgaramon és Gyaláron (Erdély) szol­gált az állami vasgyáraknál, majd Jolsván a magnezit­gyár igazgatója lett, azután Diósgyőrön működött, mint mérnök, ahol szép jövőt ígérő életét fiatalon, 28 éves korában be is fejezte, 160

Next

/
Thumbnails
Contents