Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

bízatott meg. Tiszolczon a nagyolvasztó üzemet teljesen rekonstruálta, szaktudásával és az elért üzemeredményekkel korának megfelelő színvonalára emelte. Az 1895-ik évben a Kisgaramon megüresedett kohónagyi állásra lett kiszemelve. Az öntészet mellett a zománcedény gyártással foglalkozott legtöbbet és hoszszabb kísérletezések után sikerült oly zománcanyagot előállítania, amit a savak nem támadnak meg. Az 1901-ik évben a kudsiri vasgyárhoz került gyárfőnökhelyettesi minőségben, s itt is kiváló eredményeket ért el a tégelyacélból készült szerszámacélok gyártásánál. Szolgálati éveinek kitöltése után, 1910-ben nyugdíjba vonult. t Holéczy Sándor nyug. államgépgyári műsz. főtanácsos. A gömörmegyei Jolsván született 1863-ban. Iglón érettségizett az ág. evang. főgimnáziumban 1881ben. A selmeczbányai akadémián végezte a vaskohászati szakot 1885-ben és 1889-ben ugyanott tett államvizsgát s vaskohómérnöki oklevelet nyert. Tanulmányai befejeztével a kassai 34-ik gyalogezrednél szolgálta önkéntesi évét 1885—86-ban. 1886-ban állami szolgálatba lépett a vajdahunyadi állami vasgyárba, mint pénztári ellenőr. Innen a kudzsiri, majd a zólyembrézói vasgyárhoz került, Kabolapolyónán (Gyertyánliget, Mármaros m.) 1889-től 1891-ig, majd ismét Vajdahunyadon szolgált 1906-ig, ahol az új nagyolvasztó építkezését vezette, valamint a tisztviselői lakások építkezési felügyeletét látta el. Két éven át a gépműhely vezetője volt s 3 éven át a szállítási osztályt vezette. Innen került a budapesti állami gépgyárhoz, melynél 1913—1924-ig a szállítási osztály vezetője volt. 1924-ben 38 évi szolgálat után, saját kérelmére ment nyugdíjba. Nyugdíjaztatása alkalmával úgy a kereskedelmi miniszter, mint az állami gépgyár igazgatósága elismerését fejezte ki hűséges 38 évi buzgó és odaadó szolgálatáért. 1934. év tavaszán húnyt el Budapesten. Fiai: Sándor, tényeleges állományú honvédszázados, oki végigküzdötte a világháborút s több hadi kitüntetés tulajdonosa. László, a Hitelbank tisztviselője, 1915—18-ig a háborúban volt s az I. és II. vit. érem tulajdonosa, tart. hadapródként szerelt le. Holies Endre dr. oki. bányamérnök, m. kir. miniszteri tanácsos. Született 1881-ben Lengyeltótiban (Somogy m.). Középiskolai tanulmányait 1899-ben Nagyváradon végezte, majd jogi tanulmányainak befejezése után 1904-től 1908-ig a főiskolán a bányamérnöki szakot hallgatta és 1909-ben bányamérnöki oklevelet nyert. Szolgálatát a Lupényi kőszénbányánál kezdte meg 1908-ban, majd 1909-től egy évig Saarbrückenben működött, mint mérnökgyakornok. 1910. évben a beszterczebányai m. kir. bányakapitánysánhoz neveztetett ki, ahol a világháborúban történt bevonulásáig (1915.) szolgált. A világháborút a 44, 72. és 43. cs. és kir. gyalogezredek kötelékében harcolta végig. Mint tartalékos hadnagy szerelt le, s harctéri magatartásáért több katonai kitüntetésben részesült. 1918-ban rövid ideig ismét Beszterczebányán szolgált, a megszállás után pedig Budapesten a minisztériumban nyert beosztást, ahonnan 1924. év vége felé a salgótarjáni bányakapitányság vezetőjévé, 1924. évben bányahatósági főtanácsossá, 1936. évben pedig miniszteri tanácsossá nevezték ki. Holies Jenő a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R.-T. ny. tisztviselője. A középiskola 8 osztályát és az érettségit a selmeczbányai ág. ev. Ivceumban végezte. Középiskolai tanulmányainak befejezése után 2 évig segédjegyző volt szűkebb hazájában, Gömör megyében (Szirk és Lubény), majd 1906. évi március havától 1932. év végéig a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R.-T. szolgálatában állott s annak ózdi, borsodnádasdi, likéri, korompai, rimabrézói és salgótarjáni telepein működött. Ez utóbbi helyről vonult nyugalomba 1933. év elejével. szentgyörgyi Horváth Béla dr. nyug. főispán. Mint a budapesti egyetem hallgatója, 1881-ben az egyetemi kör elnökjelöltjeinek egyike volt, mely igazolta, hogy a főiskola bajtársi életében tekintélyes szerepet vitt. Jogi tanulmányai elvégzése után 1882-ben főispáni titkár lett. 1884-ben Hont vármegye egyhangúlag megválasztott főszolgabírója és 1887ben az ipolysági kerület egyhangúlag megválasztott orsz. gyűlési képviselője. Ugyanezen kerület küldte ismét egyhangúlag az 1892-i országgyűlésre. Kilenc esztendei képviselőség után 1895-ben Hont vármegye és SelmeczBélabánya szab. kir. város, — majd 1901-ben Esztergom vármegye főispánjává neveztetett ki. Közéleti szereplése és hivatali pályáján szerzett kiváló érdemeiért megkapta a Lipót-rendet, a perzsa Nap- és Oroszlán-rendet és az összes szolgálati emlékérmeket. Nyugalomba vonulva, társadalmi egyesületekben, mint Horváth Gyula dr. m. kir rendőrtanácsos. Selmeczbányán, 1899ben érettségizett s 1908-ban Kolozsváron avatták államtudorrá, mikor is Beszterczebányán, mint városi díjnok nyert alkalmazást, majd 1902-ben városi közigazgatási gyakornok lett. 1903ban alkapitánynak, majd 1911ben Léva szab. kir. város kapitányságának vezetőjévé nevezték ki, mely állásban a megszállásig maradt. 1919-ben a budapesti főkapitányságnál nyert elhelyezést, mint menekült rendőrkapitány, hol október 14-ig működött, mikor is a vidéki főkapitánysághoz lett beosztva. Innen, 1920 január 1-én Egerbe helyezték át, ahol 1931 januárig működött. 1924ben lett rendőrtanácsos, 1931-től a budapesti főkapitányság állományába van beosztva, a belügyminisztérium Vlll/b ügyosztályában. f Horváth Kálmán Selmeczbánya utolsó polgármestere. Született 1866 április 15-én Selmeczbányán. Középiskolai tanulmányait a kir. kath. gimnáziumban és Esztergomban végezte s ugyanitt tett 1883 június havában érettségi vizsgálatot. Jogi tanulmányait Budapesten végezte s önkéntesi évének leszolgálása után 1887. december havában jogtudományi államvizsgálatot tett. Ezután joggyakornok lett a selmeczbányai kir. járásbíróságnál. 1883 tovább működik úgy a társaséletben is. 154