Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Garamba és ezzel a chwatimechi vízierőt gyarapítva, elhelyezte az első két „Francis"-turbinát. Természetes, ezzel egyidejűleg a hengerműveket is átalakította. 1890 őszén átvette a csőgyár üzemét, amelyet meg­felelő átalakításokkal és bővítésekkel életképessé tett. 1891-ben az 50 méter eséssel biró chnusnovölgyi víz­művet építette, ugyancsak a „Francis"-turbinákkal. 1895-ben vezetése alatt létesült az első villamos berendezés gőzüzemmel, kizárólag világítási célokra. 1896-ban átépítette Pjesokon a hengerművet és a hozzá­tartozó vízművet. üzemvezetői minőségében 1906-ban a koronás aranyérdemkeresztet kapta. A megszállás alatt a gyár­főnők tisztét kellett elvállalnia. Gólián Rezső oki. gépészmérnök. Zólyombrézón született 1892-ben, Pozsonyban érettségizett 1911-ben, az alsó négy gimnáziumot a selmeczbányai ág. evang. lyceumban végezte. A Műegyetemet Budapesten hall­gatta és itt 1918-ban oklevelet nyert. 1913-ban bevonult a budapesti 4. számú közös utászzászlóaljhoz, ahol önkéntesi évét szolgálta. A világháború kitörésekor nem szerelt le, hanem 1914-ben először a szerb, majd az olasz és román harctereken teljesített katonai szolgálatot. Elsőízben 1914-ben a Drinánál sebesült meg, másodszor 1915-ben Zborónál az orosz fronton. 1912—1921-ig a Műegyetemen tanársegéd volt az elektrotechnikai tanszéken, majd a Magyar Wolfram Lámpagyár mérnöke volt; nevéhez fűződik a káposztás­megyeri üveggyárnak izzólámpaüveggyárrá való átépí­tése. 1923-ban került a Rimamurány—Salgótarjáni Vas­műhöz Ózdra a gépészeti osztályhoz, melynek vezetője volt. 1930 óta a Salgótarjáni Acélgyár gépészeti üzemé­nek főnöke. Tanulmányutat tett Németországban, Frankfurt am Mainban, Stuttgartban, majd külön meghívásra a mün­cheni egyetemen tartott az elektro elmélet körébe vágó előadást. Achenben az elektrotechnikai vitaversenyen vett részt, ahol harmadik győztes lett, egy osztrák és Grenczer Béla m. kir. mezőgazd. kísérletügyi igazgató, Szilágycse­hen született 1887-ben. Az érett­ségit a selmeczbányai ev. lyceum­ban tette le 1905-ben, a vegyész­mérnöki diplomát pedig a kir. Jó­zsef műegyetemen szerezte meg. Életpályáját 1909-ben a kassai m. kir. mezőgazd. vegykísérleti állo­máson kezdte, majd 1914-ben be­vonult, mint népfelkelő mérnök s két évig volt a déli harctéren, ahol a koronás aranyérdemke­resztet stb. nyerte el. Felmentése után az Orsz. Kémiai Intézetben a tápszerosztály vezetésével bízatott meg, majd 1918-ban a földművelésügyi minisztériumba rendel­ték be, ahol a mezőgazdasági termények hamisítását tiltó törvény végrehajtásának szakelőadója lett s résztvett a Magyar Élelmiszer Kódex szerkesztésében. A kir. József műegyetem közgazdasági karán az „Élelmiszer ipar"-t adja elő, tevékenyen működik különböző, az élelmiszerrel kapcsolatos bizottságokban, számos tudományos érteke­zést írt, szerkesztője a „Kísérletügyi Közleményekének, elismert szaktekintély az élelmiszerhamisítás kérdéseiben. Kiemelkedőbb tanulmányai: „Élelmiszereink és hamisítá­suk elleni védekezés", „A magyar vegykísérleti és vegy­vizsgáló állomások története és azok közgazdasági jelen­tősége" stb. A mérnöki kamara választmányi tagja, a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke és több tudo­mányos és társadalmi egyesület tagja. -j- Grillusz Emil ny. m. kir. minisz­teri tanácsos. A volt m. kir. sel­meczbányai bányakerűlet utolsó bányaigazgatója, Beszterczebá­nyán 1857-ben született. Tanulmányait (1863—1878) Sel­meczbányán végezte: az elemi iskolát a „Donát"-ban, közép­iskoláit a lyceumban. Kitüntetés­sel letett érettségi után a „sel­meczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémia" ösztöndíjas bányászhallgatója lett, 1878-ban pedig abszolutóriumot nyert. Még ugyanazon évben a m. kir. bányaigazgatóság szolgálatában, mint bánya­gyakornok, a következő évben a szélaknai m. kir. bánya­hivatal „Zsigmonď'-aknáján végez bányatiszti szolgá­latot, 1880-ban pedig már az „Istenáldás" bányatelep vezetésével bízzák meg. Időközben katonai szolgálatra vonul be s mint hadnagy szerel le. A bányamérnöki ok­levelet 1881-ben szerezte meg. Ugyanebben az évben az újbányái „Ötelep" veze­tését veszi át, majd Nagyágra helyezik a bánya­mérnökséghez. 1882-ben Selmeczen a bányászati aka­démia ábrázoló geometriai tanszékének tanársegédje, 1885-ben ismét visszakerül az üzemhez, ahol megbízzák a „Ferencz József"-akna bányatelep, majd a „hodrus­bányai" Ó- és Új-Mindszent-táró bányatelep vezetésé­vel. 1891-ben a pénzügyminisztérium bányászati osztá­lyába Budapestre, majd mint főmérnök 1889-ben bánya­ügyi előadóként Nagybányára helyeztetett át. 1905-ben a pénzügyminisztérium a bányászati ügyosztály vezeté­sével bízta meg, majd főbányatanácsosi ranggal, saját kérésére Selmeczbányára kerül és a bányaigazgatóság vezetését veszi át. E minőségben 1918-ban miniszteri tanácsossá lépett elő. A sóbányászat problémáinak tanulmányozására többször volt hazai és külföldi kiküldetésben része. A bányászati akadémia, Greczmacher Gyula tanár elhúny­tával, megkínálja a bányaműveléstani tanári tanszékével. 1910-ben az „Országos Középítési Tanács" elnöke Buda­pestre hívja meg a budai várhegyi alagút helyreállítá­sára vonatkozó tanácskozásokra. Terjedelmes javaslatot terjesztett elő a selmeczvidéki bányászat megmentésére. 1920-ban halt meg s a selmeczi evangélikus temető­ben nyugszik. és német után. Grillusz Jenő oki. fémkohómérnök, m. kir. bányatanácsos. Született 1886-ban Hodrusbányán. Iskoláit részben Budapesten, részben Nagybányán végezte. Főiskolai tanulmányait 1904-ben kezdte a selmeczbányai m. kir. bányászati főiskolán s 1912-ben fémkohó­mérnöki oklevelet nyert. Állami szolgálatát a selmeczbányai kohóműnél kezdi, majd 4 évig tanársegéd a m. kir. bánya- és erdőmérnöki főiskola fémkohászati tanszékén. 1914-ben a körmöczbányai állami pénzverő­höz kerül. 1918—19-ben már mint főmérnök másod­magával részt vesz a körmöczbányai pénzverő nagy­értékű arany- és ezüstkészletének hiánynélküli átmentésé­ben. 1919-től Budapesten szolgál részben a pénzverőnél, ahol tevékeny részt vesz az új pénzverő felállításá­150

Next

/
Thumbnails
Contents