Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Zárószó

egyesületet alakított. Egy éjszaka rettentő trombitálásra rémült fel a lakosság. Világosság azonban sehol sem jelezte a tüzet. A trombitálás irányába haladva, az emberek eljutottak egy nyitott ablakhoz, amögül dűlt az utcára a riasztó tűzjelző trombitálás. Bekiabáltak, mire az ablaknál megjelent berzenczei Kovács Géza (szegény, időközben már meghalt) és egészen csudálkozva kérdezi, hogy minek köszönheti ezt a nagy megtiszteltetést éjnek évadján. Mikor megkérdezték tőle, — már akkor a rendőrség hivatalos képviselője —, hogy minek riasztja a város közönségét, isteni ártatlansággal magyarázta meg, hogy őt választották meg tűzoltó-trombitásnak, ő kötelességtudó ember, neki meg kell tanulni a tűzjelző kürtölést. És mivel egész nap a tanulással van elfoglalva, csak éjjel gyakorolhatja magát. ZÁRÓSZÓ. Egyesületünk négy évvel ezelőtt határozta el a selmeczi emlékkönyv kiadását s nyomban felhívást is intézett tagjainkhoz egyrészt a különböző történetek és emlékek megírása, másrészt az album megrendelése céljából. A szerkesztés során több terv merült fel, amelyek közül az az elgondolás és terv győzött, hogy szülővárosunk és intézményeinek története, egyesületünk tizenöt éves múltja, a régi selmeczi boldog idők emlékei, valamint selmecziek és selmeczi volt öregdiákok rövid életrajzai örökítessenek meg és pedig selmecziek tollából és olyan kivitelben, hogy becses kincse legyen minden elszakadt selmeczi család otthonának. A külömböző történetek megírása, átvizsgálása, összhangba hozása a többi leírással, igen sok önzetlen munkát és időt igényelt, ezért késett is a könyv megjelenése. Sok és körültekintő munkát okozott a beérkezett életrajzok rövidítése, amire azért volt szükség, mert az eredeti kéziratok változatlan megjelentetésére három ilyen album sem lett volna elegendő, — másrészt leginkább csak a rövidített életrajz számíthat teljes elolvasásra. A beküldött eredeti életrajzok kéziratát azonban egyesületünk gyűjteményében őrizzük meg az utókor számára. Több esztendős utánjárást igényelt a közölt képek megszerzése is, mert a múltban nem lévén elterjedve az amatőrfényképezés, valóságos kutatást, hosszas levelezést kellett végezni egyegy kép megszerzéseért. A városi címer és a fejléczek rajzait Molnár Mária oki. rajztanárnő készítette. Ilyen célú összefoglaló könyv Selmeczbányáról még nem jelent meg, ideje volt, hogy e hiányt pótoljuk, mert bizony a régi selmecziek egyre fogynak s velük szállna sírba a sok kedves emlék is, ha azt ilyen formában meg nem örökítenők; — máris apáink és elődeink hátrahagyott írásai, kiadott részleges munkái adták nagyrészt az anyagot a feldolgozásra és összegyűjtésre. Egyesületünk, de talán minden selmeczi nevében is megköszönhetem az egyes fejezetek megíróinak önzetlen, lelkes munkásságát, valamint tagjainknak azt, hogy előfizetéseik révén lehetővé tették célunk megvalósulását és köszönöm a nyomdavállalat tulajdonosának a tanúsított előzékenységet és az önzetlen altruista vállalkozásunkkal szemben előlegezett bizalmat. De kegyelettel kell megemlékeznem az album kiadásának kezdeményezőjéről, az időközben elhúnyt Posch Adolf m. kir. főbányatanácsos, egyesületünk volt ügyv. igazgatójáról, akinek a sors nem engedte már meg, hogy e könyvben lapozgasson. Szeretném, ha ez a sok szeretettel és a városunk iránti hűséges ragaszkodással készült könyv minden selmeczinek tényleg kedves emlékkönyve lenne! Budapest, 1936 augusztus hó 12-én. Vörös Tihamér 136