Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Világi épületek

74 lakot, ú. n ,,kukundli"-t számolhatunk meg, amelyek, mint kíváncsi szernek kukucskálnak észak felé. El kell látogatnunk a temetőbe is, hol néhány érdekes kő és vas síremlék hirdeti, kik éltek, örültek, szenvedtek egykor az ősi falak között. Talán a legszebb egy néhai városbíró és feleségének sírkeresztje. A kereszt egyik oldalán a Megváltó képe, alatta a felírás: „Hic Jacet Dominus Johannes Colinasi Judex et Mercator Rosnaviensis. Natus A. D. 1733., obiit 1768." Másik oldalon a Madonna domborművű képe, alatta: „Et consors Ejus: Fides, Spes, Charitas, Colinasi nata a Puteo. Aetatis suae 66, oblit 1808." Pompás gótikus faragású sírkő Meggthonv özvegyének, született dobai Székely Emíliának emlékét hirdeti. A szepesi eredetű család neve megtalálható a városi múzeum 1664-ből kelt és Lipót császár által kibocsátott nemesi oklevélen, melyet „Andreas Székely de Doba Juratus nótárius Sedual Comitatis scepusiensis" látott el iktató záradékkal. Puritán egyszerűségével kap meg az a négy ujjnyi vastag, tömör, öntöttvas síremlék, amelynek homlokzatát címer és sugárzó napkorong díszíti. Felirata: „Tekintetes Nemes Nzetes és vitézlő zabari Szontagh József, több tettes megyék táblabír ójának síremléke. 1779—1831." A felsoroltakon kívül még sok ősi, szépen faragott, régi magyarságú felirattal ellátott síremlék dacol az elmúlással. Mindegyikük azt hirdeti, hogy Rozsnyó polgárai nemcsak kint a városban, de itt a zöld-lombú fák alatt is híven őrzik őseik emlékét, amely ép úgy él a vastagfalú, boltíves házakban, mint az egyszerű sírkeresztekben.