Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Szentséges Megváltóról címzett Szt. Ferendi tartomány Sz.Annáról elnevezett rendháza és temploma

46 átfestéséhez. A diadalívre ezt írta: „Jertek, imádva boruljunk le az Ür előtt." 1898-ban Ádám Gyula átfesti a stációs képeket. 1900-ban a salgótarjáni templomból hoztak orgonát, melyet Hordonyi József orgonakészítő állított fel. 1901-ben bevezetik a villanyt; új templomi ruhákat és szőnyegeket szereznek be. 1904-ben lebontják az 1676-ban emelt főoltárt. Az újat Ádám Gyula és Boger Ferenc készítik. A szobrokat Tirolból hozatták. A Mária oltárt is lebontották és a szentélyből a hajó jobboldalára helyezték át. Ádám Gyula ekkor festi a három mennyezetfreskót is. 1906-ban a kolostor festését is befejezik. Ezután semmi érdekesebb mozzanat nem szerepel a rendház és a templom történetében. A világháborúban a rendnek is meg kell hoznia az áldozatot, hogy harangjait felajánlja a haza oltárára. 1917-ben viszik el a harangokat. 1918-ban új Krisztus-koporsót kap. 1926-ban új tabernaculumot helyeznek el az oltáron. Ugyanebben az évben ismét renoválták. Ezen időtől kezdve mindig szépítik a templomot és a rendházat. 1929-ben csigalépcsőt építenek a rendházban és az ebédlő ablakait javítják. 1931-ben a templom új üvegablakokat kap. 1932-ben Ádám Gyula a nagyböjti képet (Kr. a kereszten) festi át, 1933-ban pedig a Fájdalmas Szűz oltárát renoválják és aranyozzák. A felsorolt néhány adat fogalmat nyújt arról a küzdelemről, melyet Szt. Ferenc kedves fiai a közönnyel, az elemek pusztításával, anyagi nehézségekkel folytattak létük fennmaradásáért, rendházuk felvirágoztatásáért, Isten házának szebbétételéért. Sajnos, a műértékkel bíró képek és berendezési tárgyak közül sokat elpusztított a három tűzvész. A még meglevők is vesztettek az idők folyamán történt átfestések, restaurálások révén eredeti értékükből, de némelyikük ma is maradandó benyomást gyakorol a szemlélőre. A templom építés tehát 1748—1826-ig tartott. Tervezőjének, építőmesterének neve ismeretlen. A rend nem volt olyan anyagi körülmények között, hogy kiváló építészhez fordulhatott volna, így minden valószínűség szerint helybeli mester tervezte, aki elsősorban a már álló premontrei templomot utánozta. Az építkezést az 1748—1760. közt készült, félkörű záródású szentélyi részen kezdték. Szervesen kapcsolódik hozzá a két oldalt kissé kiugró, majd minden törés nélkül futó hajó. A jó