Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)
A premontrei,azelőtti jezsuita templom
40 panon csúcsából a jezsuiták szép, vasművű jelvényével ellátott kereszt nyúlik az ég felé. Figyelemreméltó a két fülkében elhelyezett hársfából faragott szobor. A baloldali Mózest ábrázolja földig érő talárban, mely alól csak a lábfej bukkan elő. Bal lábával előre lép. Bal hóna lat t tartja az egyik kőtáblát, a másikat a földre helyezi és bal kezével rátámaszkodik. Jobb karja heves mozdulattal nyúl át bal oldalára, a táblát akarja megragadni, hogy földhöz vágja azt. A mozdulat hullámzásba hozza a ruharedőket. A hosszúkás fejen is meglátszik az indulat hevessége. Jobb felé tekint kétharmad profilban. Haja és szakála dús csigákban omlik alá. A beállításban és kiformálásban némileg Donatello szobraira emlékeztet. Dávid király szobra párszobornak készült. Ennek megfelelően a mozdulatok az ellenkező irányba mutatnak. Bövid tunikát visel, szintén a bal lábbal lép előre. Bal karját könyökben kissé meghajlítva előre nyújtja, ökölbe szorított kezében jogart tart. Jobbjával hárfájára támaszkodik. A művésznek itt alkalma nyílt volna anatómiai tudását megmutatni, tekintve, hogy több testrész szabadon maradt. De éppen ezáltal nyilvánvalóvá lesz, hogy a művész nem rendelkezett kellő anatómiai tudással. A lábak túl vékonyak, erőtlenek ahhoz, hogy a férfitestet tartsák. Az arc ábrázolásában sem alkot kiválót. Míg Mózesnél jól jellemez, addig itt a balra fordított fej nem tükrözi a férfikor teljében lévő király lelki világát, hanem öregedő, sablonos típusarcot ad. Csupán a rövidebb és szeszélyesen göndörödő fürtökkel érzékelteti a fiatalabb életkort. A templom belsejét két korbeli barok oltár díszítette. Ma már csak a Szt. Alajos mellékoltár áll. A főoltárt az 1900-as évek elején szétszedték, faragványai szétszóródtak. Helyét neogótikus szentségházzal ellátott mensa-oltár foglalta el. Mögötte egyszerű aranykeretben Xavéri Szt. Ferencnek, a templom védőszentjének képe. Lammel festőművész-tanár munkája a század végéről. A sivatagot a jobb oldalon elhelyezett két pálmafával jelzi. A szent baljával- az ég felé mutatva prédikál az őt körülálló hét alaknak. Szerkesztése szimmetrikus, a fejeket profilban adja. Legsikerültebb a jobb sarokban álló öreg alak erőteljes vonalú karakterfeje. A baloldali Szt. Alajosnak szentelt mellékoltár az első és második pillér között áll. A fából faragott, fehérre festett, dúsan aranyozott oltár a barok előírást követi, de a hajlások finomsága, egy-egy merész ívelésű voluta felhívja rá a figyelmet. Az