Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Katonadalok

460 KATONADALOK Kommandó szóra hallgatni. — Az is megtörténik rajtunk, Hogy három nap sincs profontunk, Üres fényes vasfazékunk, Éhen korog a mi gyomrunk . . . Panaszkodom a tisztemnek: Nincs ereje a testemnek, De a tisztem azt állítja: „Káplár! vigyed árestomba, Holnap hozd hozzám reportra, Kilencedfél óra tájba'." Kérdi tőlem a kapitány: „Ärestomban hányszor laktál?" De az hadnagy azzal traktál: „Mindig árestomban laktál; Vasaljátok meg erősen, Kísérjétek fegyveresen, Kísérjétek a stokházba, Majd a profusz vigyáz rája!" — Visznek engem ferhelozni, Meg-megállnak gondolkozni, Lehajtom fejem az földre, Két szál gyergyát gyújt előmbe. — Háromszázan kirukkolnak, Két sor glédát formíroznak; Nyírfa vesszőt osztogatnak, Német nótát fújdogálnak. — Az auditor fel-felkiált: „Vágjad, vágjad az ebadtát! Ha nem tudja, hadd tanulja, Mi a katonaregula!" Nyitra 44 Az éjszaka de szomorút álmodtam, Ferenc Jóskát tiszta fehérbe láttam, Fényes kardot kötött az oldalára: Jertek, fiúk, menjünk el a csatába. — Őrmester úr, mitől véres a lába? Talán bizony ellőtték a csatába?