Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

30Ü MESÉK szőtt a fára, elvette a lánytól a köpönyeget, beletaszította őt a kútba. A cigánylány meg magára terítette a köpönyeget, aztán várta a királyt. De a lány, akit letaszított, nem halt meg, hanem egy aranyhallá vált. Mikor megjött a király a ruhával, lehívta őt, és nagyon elcsodálkozott, hogy milyen csúnya lett. A lány azt mondta, hogy az semmi, csak a nap lesütötte, attól olyan, de ez el fog múlni. A király hazavitte, és mert megesküdött, hát elvette őt feleségül. A cigánylány megtudta későbben, hogy a lány nem halt bele a vízbe, aranyhallá változott. Azt mondta a királynak, hogy ha azt akarja, hogy ő olyan szép legyen, mint azelőtt volt, akkor fogassa ki azt az aranyhalat a kútból. Mert ha ő azt megeszi, akkor olyan szép lesz, mint azelőtt volt. A király ki is fogatta a halat. A királyné maga tisztította meg. Vigyázott, hogy egy halpénz se essen le. Mindegyiket külön égette el. De akárhogyan vigyázott, egy mégis leesett. Soká kereste, de nem tudta megtalálni, mert az egy kecsegfává változott. Ott hányódott sokáig a konyha sarkában, egyszer följött takarítani a kertészné, az fölvette, és elvitte haza, hogy majd jó lesz vele letakarni a kecseget. A kertésznek nem voltak gyermekei, és a feleségével dolgoztak kinn a kertben. Mikor másnap reggel elmentek hazulról, a kecsegfa lánnyá változott, és kisöpört, megfőzött, eltakarított, aztán megint visszaváltozott kecsegfának. A kertész mikor hazajött, nagyon csodálkozott, nem tudta, hogy ki végzett el minden munkát. Egypárszor megint megtörtént ez. A kertész elhatározta, hogy kilesi, ki az, aki helyettük elvégzi a házi munkát. Bebújt az ágy alá és várt. Egyszer csak látja, hogy a kecsegfa lánnyá változik, elkezd dolgozni. Mikor megfőzött, tálalt magának, és leült enni. Ekkor a kertész kiugrott az ágy alól, és átnyalábolta. Nagyon könyörgött neki a lány, hogy engedje el, de a kertész addig nem engedte el, míg nem múlt el az ideje, hogy visszaváltozhasson kecsegfának. A felesége is hazajött, és az is megörült a szép lánynak, és gyermeküknek fogadták. Egyszer, amint kint dolgozott a kertben, meglátta őt a király. Megkérdezte őt, hogy ki az apja, aztán elvitte szobalánynak a palotába. Télen, mikor eljött a tollfosztás ideje, a király megparancsolta, hogy mindenki meséljen valamit. Mesélt is mindenki, csak még a szobalány nem. A király kérte, hogy meséljen ő is valamit, de azt mondta, hogy nem tud. De a király megparancsolta neki, hogy meséljen, hát a lány el is kezdte: „Volt egyszer egy király. Ez a király kiment az erdőbe, vágott ott egy fűzfaveszszőt. A vesszőből előugrott egy lány, és vizet kért a királytól.