Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

A lakodalom költészete

A LAKODALOM KÖLTÉSZETE 169 Aszonymódon rajtad regnál, Mert az asszony mindig fejjebb hajaz a gazdánál. Szépet veszel, soknak tetszik, Serpenyőjét mások őrzik, Serpenyőjét mások őrzik, Még a benne lévő mézet is kieszik. Vénet, ha el akarsz venni, Halálát nem győzöd várni, Halálát nem győzöd várni, Ä vén szajhát, a vén kurvát nehéz megcsókolni! Szegényt veszel, miből éltek, Tányért, kanált, miből vesztek? Felsőrás 29 KÖSZÖNTŐ Becsületre méltó jeles gyülekezet! Férfi-, asszonynemből álló felekezet, Kiket a szeretet ide kötelezett, Halljon szót minden, ki e helyre érkezett. Kicsoda ez háznak főelöljárója? Lakodalmas sereg vitéz szószólója? Mostan beszídemre szóra nyíljék szája, Mondja meg sergőnknek, hol lészen kvártélya? Száz gyalog és hatvan lovas most ment erre, Nem tudom, ki lészen az kvártélymestere? Véle vagyon ezvel főgyenerálisa, Szószólóval együtt nyoszolyóasszonya. Nincs hát egyéb hátra, illő választ várok, Szószóló uramtól csakis ezt kívánok. Gömör