Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

A lakodalom költészete

160 A LAKODALOM KÖLTÉSZETE 160 Kaszányi, kapányi, Retka rendet vágnyi, Retka rendet vágnyi, Sűrő boglyát raknyi. Kicsiny vagyok, kicsiny, Nagynak adnak engem, Nagy az én galambom, Annak adnak engem. Ha jó lyányt adtatok, Jó hírit halljátok, Ha rosszat adtatok, Rossz hírit halljátok! Csattog, kocsis, csattog, Mer messzire visznek, Menné jobban visznek, Anná jobban viszket! Nincsen annál szebb szó, Mint a muzsikaszó, Csügg a dolmány ujja, Peng a sarkantyója. Kár az ifjú leány Az özvegyembernek, Biz én is kár vótam Áz én szeretőmnek. Nincsen anná, rúzsám, Nagyobb nyomorúság, Mint szerelem nékű Hótyig való rabság. Haj, fodros, fátyolos, Sárga csizmás, mentés, Majd olyat hazudok, Kit magam sem tudok! Nyitraegerszeg