Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

A lakodalom költészete

A LAKODALOM KÖLTÉSZETE 149 Szállj be ablakomba, Gyönge tulipányom. Menyhe 5 VENDÉGHÍVÓ Amint átléptem én e háznak küszöbét, Ezen rigmusommal tisztelem hű népét. Ha szavam hallgatják illő figyelemmel, Megtudják, mint vőfély jöttem üzenetvei. Szutor János ifjabb szemelt engem erre, Hogy ha Isten éltet, szeredán reggelre Az ő házuknak megtisztelésére, Jelenjünk meg az ő szíves kérésére. Ha az természetet az ember vizsgálja, Abba minden csak a nagy Isten munkája; Mert ha megtekintjük, az fának ágára, Látjuk, párjával száll minden kis madárka! Gömör VENDÉGHÍVÓ Dicsértessék a Jézus Krisztus! Meghajtom magamat mély tisztelettel, S egypár szót szólok rebegő nyelvemmel: El vagyok bocsátva, mint Noé galambja, Ki zöld ággal tére vissza a bárkába. Én is, mielőtt a házamba betértem, S ezen tisztes házat, íme, megkerestem, S csak röviden szólók egy pár szemíl fölött, Kiket a szerelem egymáshoz vezetett. Tudjuk, hogy Kis Pétert is csak az vezeté, Hogy a Nagy Júliát magának eljegyzé, Hogy együtt futnák meg a földi íletet, Kiket a szerelem egymáshoz vezetett. Paradicsomban az Isten így rendűte,