Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Szerelmi dalok

SZERELMI DALOK 137 Anyám, idesanyám, Ne ontsa ked vírem, Mert én azt ígérem, Hogy én a rózsámval Holtomig beírem. Kolon 102 A pogrányi templom dróttal van kerítve. Fügefa levele hajlik a közepére, Fügefa levele hajlik a közepébe, A szeretőm szava most jutott eszembe. Édesanyám oka gyászos életemnek, Mert nem adott engem első szeretőmnek, Hozzáadott volna, szépen éltünk volna, Pográny falujába párunk se lett volna. Pográny 103 Meg kiderül, meg beborul az ég, Hajtogatja fekete fellegét. Énfelettem ki nem derül soha, Sej-haj, ebbe a híres Áj faluba, Sej-haj, ebbe a híres Áj faluba, Szép szeretőm nem volt benne soha, Mégis azt beszélgetik felőlem: Jámbor asszony sose lesz belőlem. Äj 104 Fújnak már a böjti szelek, Ingem, gatyám lobog-lebeg, Kis kalapom is elvitte, A Tiszába bévetette.