Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

594 JEGYZETEK TALÁLÓS KÉRDÉSEK A magyar folklórban jól ismert kisepikai műfaj, szerepéről, alkalmairól azonban keveset tudunk. Gyakran hangzik el a lakodalmakban, ahol szerves része a szertartásoknak. A menyasszonyt hozókat vagy vivőket csak furfangos kérdések megválaszolása után engedik tovább vagy eresztik be a házba. Esetleg a háziak is csak találós kérdések megfejtése után adják ki a menyasszonyt. Tárgyukat az élet legkülönbözőbb területéről veszik. A lakodalomban föltettek között sok a pajkos, vaskos célzásokat tartalmazó. Ugyanitt fordulnak elő a bibliai példákra utalók. A néhány régiesebb verses találós mesét nem válogattuk külön az egyszerűbb formájú találós kérdésektől. Nem lehetett egyértelműen megállapítani, vajon a gyűjtő hanyagsága vagy szövegsajátság miatt hiányzik a „mi az" kérdés. Ezért az egyöntetűség kedvéért minden találós kérdéshez hozzáillesztettük. 1—27. Mátyusföldi gyermekjátékok. 51—52. o. 28—29. Bakos József II. 70. o. 30—35. Nyr. 1889. 376—377. o. Paszlavszky Sándor gyűjtötte. 36—39. Nyr. 1878. 134. o. Paszlavszky Sándor gyűjtötte. 40—42. Magyar írás, 1935/9. 63. o. Dudich László gyűjtötte. ÉJJELIŐR -KIÁLTÁSOK Az éjjeliőr-kiáltások vagy bakternóták a magyar népi kultúra nyugat-európai (újkori német] kapcsolatainak körébe tartoznak. Városi szokás volt, a XVI. századtól rendszeresen maradtak fenn írásos emlékek, legelőször a kerített városokból. Később honosodott meg a falvakban, és valószínűleg igen nagy területen elterjedt. Az utolsó 60—80 esztendőben azonban már szinte kizárólag csak a magyar nyelvterület nyugati és északnyugati részén élt. Legtovább a Csallóközben maradt fenn, ahol az utolsó bakterkiáltások 1948. december 31-én éjjel hangzottak el. Összegyűjtésük Szomjas-Schiffert György érdeme. Az éjjeliőr, aki a falusi vagy városi közösség szerződéses alkalmazottja volt, rendszerint a melléje kirendelt legények (strázsák) kíséretében óránként végigjárta a települést, és meghatározott pontokon elnyújtott hangon énekelte verseit. A szövegek többnyire istenfélelemre és jó erkölcsre intenek. A protestáns helységekbe valók valamivel világibb tartalmúak. 1. Nyr. 1876. 93. o. Fábry János gyűjtötte. 2. Komoróczy Miklós. 198. o. 3. Hajnal vagyon. 23—24. o. Az éjféli kiáltást sok helyen babonaságból elhagyták. Dallammal. 4. Bakos József II. 54. o. Selmeczi Péter gyűjtötte. Az utolsó versszakot csak adventben kiáltották.