Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 521 Közel volt az idő, a szülés órája, Hol fog megszületni világ Megváltója? Bemegy Szűz Mária egy kovácslakásba, Kérvén ő ott szállást, csak egy éjszakára. Hallod-e, te kovács, könyörülj meg rajtam, Adjál nekem szállást, nagyon elfáradtam. Nem adhatok szállást, mert sok vendégem van, Az én szép szobáim, mind elfoglalva van. De a kovácsnak egy vak, kezetlen lánya Máriának mondja: menjen istállóba. Nem messze van ide egy rongyos istálló, Betlehemi útba, ott meg is nyughatol. A kovácsnak lánya rólad gondoskodik, Jól tudom magamról, ápolás jól esik. El is ment Mária rongyos istállóba, Megszülte szent fiát szénán a jászolba. Barmok leheltek a hideg éjszakába, Mária könnyei hulltak Jézuskára. Odament a leány, gazdag kovács lánya, Rongyos istállóba Máriát találja. Mondja Szűz Mária nyomorék leánynak: Hajolj le, leányom, vedd föl szent fiamat! Lehajolnék hozzá, fájdalom, nem látom, Nincs kezem, szent fiad felvenni nem tudom. De lehajolt a lány, kinyíltak szemei, Kinyúltak kezei, Jézuskát fölvenni. Óh, csodák csodája, a kovács vak lánya Kinyújtván két kezét Mária szavára, Lehajolt Jézusért, lett szeme világa, Tündökölt kezébe világ Megváltója. Hazatér a leány vígan nagy örömmel, Kis Jézust láthatta, meggyütt szeme fénye, így szólítja atyját és az édesanyját: Látták a szemeim az ártatlan Jézuskát.