Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 517 41 SZABÓ VILMA (A gyermekgyilkos leányanya) Szabó Vilma lement az erdőbe, Lefeküdt a hársfa hűvösire, Még messziről kiáltottam neki, Kel] föl, Vilma, mert meglát valaki. Szabó Vilma nem vette tréfára, Beugrott az útszéli csárdába, Parancsolja a csaplárosnénak, Tíz icce bort hozzon az asztalra. Tíz icce bort, tíz szál gyertyát melléje, Hadd mulassa ki magát a vendége. Szabó Vilma meg se itta a borát, Kilenc zsandár nyitotta be ajtaját. Zsandárkáplár elkiáltja magát: No, legények, megfogtuk Szabó Vilmát! Szabó Vilmát kilenc zsandár kíséri, Az ablakon a babája is nézi. Ne nézd, babám, gyászos életemet, Mert teérted szenvedtem ezeket. Szabó Vilmát kilenc zsandár vallatja, A babája az ajtón hallgatja. Valld ki, Vilma, minden bűnödet, Hogy ölted el három szép gyermekedet? Hogy ölted el három szép gyermekedet? Hogy ölted el deli szép férjedet? Egyet tettem diófa tövibe, Kettőt pedig Nyitra fenekire, Az uramnak is gyilkosa lettem, így is, úgy is, örökös rab lettem. Érsekújvár