Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

508 BALLADÁK 33 S I S A PISTA Mikor engem negyvennyolc csendőr kísért. Felsóhajtok: szánakozom senkim sincs! Jobb kezemen, bal lábamon van a vas, Jaj, Istenem, szabad életem hol van! Azt mondja az a csendőrkapitány: Hová való születés vagy, te pajtás? Kisszentmiklós, Nagymargit az én hazám, Ott nevelt betyárnak az édesanyám. Szegedi ezt az erdőbe hallgatta, Mikor a csendőr Sisa Pistát vallatta, Csendőrkáplár, tágítsd meg a vasamat, Jobb kezemet csontig vágja már a vas! Szegedi hát beugrott a ballangba, Hol feküdtek huszonnégyen sorjába. Talpra, fiúk, kejjetek hát gyorsában, Kisírik már Sisa Pestát magába! Kiugrott egy tizennyolc éves betyár, Hogy hán csendőr kisíri Sisa Pistát. Csak negyvenhét meg egy csendőrkapitány; Kísérik Eger felé Sisa Pistát. Szegedi hát kiugrajtott előre: Csendőrkáplár, ereszd hát Sisát félre! Készebb leszek életemtől megválni, Mint Sisa Pestát szabadon bocsájtani. A csendőrök feltűzték a szuront már, Hogy elvégzik a három betyár halálát. De hátulról csak negyvennyolcat lőttek, Negyvenkét csendőrt a földre ejtettek. A kapitány észrevette a baját, Megszorítá kesely lábú pej lovát, Megszorítá kesely lábú pej lovát, A kapitány Egernek vette útját.