Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 475 Hadd el már, te cigány, Hagy menjek pihenni, Garmazsin cipőmből A vért kiönteni. Nem szabad, nem lehet, Nem lehet pihenni, Mert a muzsikásnak Regveiig kell húzni. Átkozott az apa, Héccerte az anya, Ki egyetlen lányát Bálba elbocsátja. Estve elbocsájtja, Reggelig nem látja, Reggel nyolc órakor Halva viszik haza. Harangoznak délre, De nem a misére, Csáti bíró lánya Most van kiterítve. Jó napot, jó napot, Bíróné asszonyom, Talán meg is halt már A kedves galambom? Meghalt már, meghalt már, El is van temetve, De az ő szép neve Nincsen elfelejtve. Hanva