Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

BALLADÁK 469 Nem az a te apád, ki palotán sétál, Csak az a te apád, ki pej paripán jár. Máriska, Máriska, kedves feleségem, Fújd el azt a nótát, kit az előbb fújtál. Nem fújom, nem tudom, már elfelejtettem, A szolgálót hívtam, azt, azt szidtam mostan. Máriska, Máriska, kedves feleségem, Mit vállalsz magadra, hosszú utat menni, Hosszú utat menni, vagy magas fát mászni, Vagy aranyasztalon égő gyertyát tartni, Vagy pedig a puska szólását hallani? Jó napot, jó napot, ángyomnak gyilkosa, Isten hozott, Isten, feleségem latra, Vérem a véreddel egy patakot mosson, Testem a testeddel egy sírba nyugodjon, A porontyoddal meg a disznó osztozzon! Szirénfalva KIMENT EGY MENYECSKE... (Az elcsalt feleség) Kiment, kiment egy menyecske Az erdőnek közepébe, Az erdőnek közepébe, Annak is a sűrűjébe. Arra sétált egy katona, Levágta annak nyakát, Kihúzta saját kardját, Levágta katona nyakát. Fölöltözött ruhájába, Bevágtatott a falujába, Bevágtatott a falujába, Bírónak az udvarába.