Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Halászdalok

HALÁSZDALOK 413 6 Esik eső, fúj a szél, Fázik a szegény halászlegény, Nincsen neki szűre, subája, Beitta komáromi csárdába. Komárom Komáromi domború híd alatt, Nyárson süti a halász a halat. Nem kell nékem, nem kell a jó halad, Rózsám szíve majd kétfelé hasad! Három hete, hogy a Tiszát halásztam, Könnyeimtől egy csepp vizet se láttam: Kifogtam a kedves rózsám kendőjét, Kék selyemmel rávarrattam a nevét. Komárom Sír a kislány a Tiszának partján, Mert elhagyta szeretője csalfán. Ne sírj, kislány, árvaságod felett, Majd megsegít a jó Isten téged! De szeretnék aranyhallá válni, A Tiszából a Dunába járni. Rátalálnék rózsám hálójára, Beszélhetnék véle utoljára. A bús halász megveti a tanyát, Búsan sétál a Dunának partján. Soha, soha ily szomorú estét, Kifogtam a rózsámnak holttestét. Komárom