Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mondák és hiedelemtörténetek

370 MONDÁK ÉS HIEDELEMTÖRTÉNETEK 375 csit megszeppent a Dudás Laci, de osztán: ,,Isten neki fakereszt, ha eltörik, az se lesz", bement. Hát mind falubeli asszonyokat látott ottan. Ippen tanácskoztak, hogy kit fognak éjjelenkint megnyomni, megrontani, oszt hogy kinek fogják a tehenit megfejni. Dudás Laci ezt mind végighallgatta. A vígin a boszorkányok aszonták neki: ,,Ha mersz errű valakinek csak egy szót is szóni, hát minden darab csontodat egyenkint szedjük ki belülied." Dudás Laci megígérte, hogy nem szól senkinek. „Most meg dudájj, mert mulatni akarunk" — mondták a boszorkányok. Dudás Laci fújta nekik verradatig. Verradatig táncótak a boszorkányok. Oszt kérdezték a boszorkányok: „Hát most már mit adjunk neked, Dudás Laci?" Addig tanácskoztak, míg csak aszonták a boszorkányok: „Tudod mit, Dudás Laci! Már te úgyis sokat dudátá íletedben, a dudád már megromlott, azír adunk neked egy dudát. Ez a duda ollan, hogy csak fő kő fújni, asztal alá kell dobni, oszt a nótát fújja, amint akarod. A poharad már úgyis megcsorbút, hát mi adunk neked egy aranypoharat. A felesíged is rígen sütött már rétest, ezé adunk neked egypár rúddal." Ekkor egy nagy szél kerekedett, eltűnt a szép palota meg a boszorkányok. Dudás Laci meg egy nagy fa tetejibe ült. No, valahogyan lemászott a fárú, oszt hazament. A dudát, a poharat meg a rítest a ládafiába tette. Másnap megnízte, már mit kapott a boszorkányoktul, hát csak elámul ám! Az aranypohár lókörömmé, a rítes lótrágyává, a duda meg egy büdös, nyives kutyává változott át. Bizony, így megjárta Dudás Laci a boszorkányokká. Ördög bújjon a fülükbe! Naszvad A TARDOSKEDDI BOSZORKÁNYOK December hónapban tollfosztáskor történt ez a dolog. Ilyenkor sokáig fönt szoktak maradni a fosztók. Egyszer elfogyott a házban a víz. Egy legény vállalkozott rá, hogy ő majd hoz. Háromnegyed tizenkettő volt, mikor a legény elindult. Messze volt a kút, hát már éppen a tizenkettőt ütötte a toronyóra, amikor a legény visszafelé jöttében a tó mellé ért. Látta, hogy két öregasszony beszélget egymással. Oda is köszönt nekik: „Dicsértessék!" De az asszonyok csak nem szóltak. Még hátat is fordítottak. A legény ment egy darabig, aztán hirtelen behúzódott az árnyékba. Meg akarta lesni, hogy mit csinálnak az öregasszo-